Mint mondja, már playmate-korában is helyén volt az értékrendje, nem véletlen, hogy akkor sem igen barátkozott más hírességekkel. Véleménye a celebvilágról azóta sem változott!
„Finoman szólva is gyomorforgató volt”
Sőt jó ideje még kendőzetlenebbül látja ezt világot. „Már egyáltalán nem mozgok ismert emberek között – jelenti ki határozottan. – Nagyon kevés ’celeb’ ismerősöm van, ritka kivétel az, akivel megtalálom a közös hangot. Rubint Réka és Király Linda azok, akik pozitív benyomást tettek rám. Ők valóban csupa szív, mély érzésű emberek, de nagy általánosságban azért elmondható, hogy a sztárok bizony felszínesek és sekélyesek. Mindig is éreztem, hogy ez nem az én közegem, nem tartozom közéjük. Ennek nagyon egyszerű oka van: sosem tudtam velük miről beszélgetni. Az én barátaim – akik kivétel nélkül civil emberek – teljesen más értékrenddel bírnak. Az elmúlt években igyekeztem sokaknak bizalmat szavazni. De amikor sorra tapasztaltam, hogy mindegyikük hamis, játssza az eszét, és mosolyogva kérdezi meg, hogy vagyok, majd amikor elfordítom a fejemet, akkor gondolatban belém mártja a konyhakést, az számomra finoman szólva is gyomorforgató volt!”
„Sokat fejlődtem”
Sylvi azt mondja, sosem szerette a fennhéjázást, a kivagyiságot, a felszínes bájcsevegést. Külföldön eltöltött évei pedig még inkább ráébresztették arra, hogy melyek az igazi értékek. „Erre leginkább tizenöt évvel ezelőtt jöttem rá, amikor elkezdtem szörfözni. A vízen ugyanis mindenki egyenlő, mindenkit ugyanaz a hullám darál be és nyal képen. Nem számít, mekkora celeb vagy, honnan jöttél és hány követőd akad. Számomra ez a valóság, nem pedig az, ami a kamerák és a nyilvánosság előtt történik. Persze nem akarok álszent lenni, hiszen 20 éven át én is celeb voltam. Azóta viszont sokat fejlődtem emberileg. Megismertem magam, bejártam egy teljesen más utat, és megtanultam, hogy mi fontos és mi nem az életben. Ehhez ugyan kellett 42 év és különböző élethelyzetek. Ma már azt mondhatom, mindegyik én vagyok: a playmate, a szörfös, a kertész, a gazdaasszony, a celeb, a civil. Sodródom az árral, és rábízom magam a sorsra, mert ha nyitott szemmel járunk, akkor az élet előbb-utóbb úgyis a képünkbe tolja, jó irányban haladunk, vagy sem.”
Mindig van választási lehetőségünk
És vajon mi a legfőbb bizonyítéka annak, hogy jó úton járunk? „Nagyon egyszerű: az, ha folyamatosan pozitív dolgok történnek velünk – hangzik a válasz. – Hitem szerint az élet így mutat utat, és igazolja, hogy a helyünkön vagyunk. Persze ugyanez elmondható fordítva is. Olyankor jönnek a megpróbáltatások, a nehézségek. Még akkor is, ha vannak, akik ezekről nem akarnak tudomást venni, és beletörődnek a sorsukba. Én nem ilyen vagyok! Nekem volt merszem lelépni erről az útról. Mondhatjuk úgy is, hogy a vörös szőnyegről, és kiléptem a való világba – taglalja az egykori modell, aki a „celebkedés” helyett ma már sokkal értékesebb dolgoknak szenteli az életét. – A fizikai munkától sem riadok vissza, sőt! Az utóbbi években gazdálkodni kezdtem. Alapítottam itthon egy konyhakerttervező és -kivitelező céget, közben pedig a másik szenvedélyemről, a szörfözésről sem feledkeztem meg. Kétlaki életre szeretnék berendezkedni, az év egyik felét Magyarországon, a másikat pedig Indonéziában töltöm. És igen, határozottan állíthatom, hogy a helyes úton járok!”
Kiemelt kép: TV2
