Mostanában rászokott a sorozatokra, és egyre többször azon kapja magát, hogy még hajnali négy órakor is a televízió képernyője előtt ül. Elég sok időt fordít a hobbira, amit a tévézés jelent, még akkor is, ha párja, Fanni nem tart vele. Minden másban azonban örömmel részt vesz ő is. Mert az énekesnek esze ágában sincs a nap nagy részét lustálkodással és pihenéssel tölteni. „Legyünk őszinték, egy hosszú ideig tartó kapcsolatban az embernek két választása van: vagy néha kicsit elvonul, ahogy én is szoktam tenni éjjelente, ha meg akarom nézni az engem érdeklő filmeket, vagy olyan tevékenységeket keres, amelyben a párjával együtt örömüket lelik. Fannival nagyon különböző az ízlésünk a sorozatok terén, de minden mást közösen csinálunk. A párom amióta ismer, keresi, kutatja a közös programokat, hiszen tudja, hogy nem szeretek unatkozni. És lehet, sokan megmosolyogják, hogy férfi és zenész létemre befőzök, de kifejezetten örülök ennek. A Győr környékén élő nagyszüleinek köszönhetően ma már mi is tudjuk, milyen nagyszerű érzés a két kezünkkel elkészíteni azokat az ételeket, amelyeket megeszünk. Idén csak eperből három rekesz befőttet és szörpöt készítettünk, és közben remekül szórakoztunk. Ami érdekel, abba egyébként is teljes mellszélességgel belevetem magam, és mivel nagyon szeretem az édes ízeket, legalább ma már tévézés közben is egészségeset nassolok. Nem iszunk, nem dohányzunk Fannival, és a köztünk lévő korkülönbség miatt egyébként is kevés olyan program van, amiben mindketten egyformán jól érezzük magunkat” – meséli.
Jószomszédi viszony
A szomszédok, akikkel Gjoni és párja évek óta jó kapcsolatot ápol, eddig is minden jóval ellátták őket. Idén végre az újdonsült befőzőmester is visszaadhat valamit mások önzetlen törődéséből. „A Pilis lábánál lakunk, napközben többször kimegyek a kertbe, megnézem a gyümölcsfáimat, a paprika- és paradicsompalántákat. Lovasként pedig bebarangoljuk Budakalász egész környékét, méhészeteken megyünk keresztül, gazdálkodások mellett vágtázunk, hiszen a település tele van őstermelőkkel. Nem csak a mi kertünkre, másokéra is nagyon odafigyelünk. Sosem megyünk bele a barackosokba, nem száguldunk át a búzatáblákon. És szívesen meg-megállunk beszélgetni a gazdákkal. Ilyenkor sosem távozunk üres kézzel, amiért mindig nagyon hálás vagyok, hiszen ha valaki ismer, az tudja, meglehetősen finnyás vagyok arra, amit megeszem. A reggelim is évtizedek óta négy tojásból áll, ami szintén háztáji. Büszke vagyok rá, hogy bár idén hetvenéves leszek, nem kell törődnöm a korommal, mert én még mindig ugyanúgy élek, ahogy húsz évvel ezelőtt. Idén is jártunk a Harley Davidson-fesztiválon, és biciklivel futtatjuk a kutyákat is. Nagyon jól vagyok most” – mondja.
Mindennap unoka
Spirituális beállítottságának köszönhetően hét éven keresztül heteket, sőt volt, amikor hónapokat töltött Dél-Indiában, ahol sokat tanult többek között arról, hogyan tudja az ember megőrizni az egészségét. „A betegségtudat először az elménkbe, majd a lelkünkbe költözik, és csak ezután ölt testet valamilyen betegség formájában a testünkben. Én eszerint élem az életemet, arról nem beszélve, hogy a kétéves unokámhoz, Zoéhoz is kell ám az energia. Amiben tudom, támogatom őt, mindennap eltöltök vele néhány órát, és szívesen elhoznám magamhoz aludni is, de arra még várnom kell. Nem az a természetes, hogy egy gyerek anyuka nélkül nő fel, szeretném, ha Zoé a menyem halála után se szenvedne hiányt semmiben – mondja a családi tragédiáról a zenész. – Mackó fiam (Maximilien – a szerk.) mellett azonban főleg a nagymamáé a tisztelet, aki munka mellett az egész életét az unokájának szenteli, de én is igyekszem minden tudásomat átadni neki. Jó lenne, ha idővel olyan sportos, jó humorú, amolyan társaság középpontja lenne, mint a család többi tagja. Igaz, egyelőre Zoét a fésűk és a tűsarkúk világa jobban érdekli. Bevallom, nincs nagy tapasztalatom a lányok terén, a fiammal együtt most ismerkedünk a helyzettel, hogyan is kell kezelni egy kétéves leányt a maga ’rigolyáival’.”
Dolgos nyár
Gjoni büszke rá, hogy hangi adottságai az évtizedek alatt semmit nem változtak. „Az én koromban mindig nagy kérdés, hogy elfárad-e egy előadó hangja, de én még mindig a hangomnál vagyok, azaz nem kell más hangnemben énekelnem. Ez az év pedig élő koncertezéssel telik, kiváló zenészekkel igyekszünk minden nagyvárosban megfordulni” – mesélte.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
