Hogy van mostanában?
Varga Izabella: Két egyetemi mesterképzés végén járok, felnőttképzési vezető, illetve gerontoandragógia szakirányokon. A színészet persze szerelem, mindig marad az első, de élvezem, hogy tanulok, ahogy megalapozok egy új karriert, és összeépítem a régiekkel. Trénerként és coachként is bőven hasznosíthatom az ott szerzett ismereteket. Most, a következő 25 év kezdetén készen állok a változásokra és az új dolgok felfedezésére, kimeríthetetlen kíváncsiságom ad lendületet az életemnek. Vallom, a holnap azé, aki tegnap tett érte, így tudunk mindig megújulni.
Az elmúlt 25 évvel kapcsolatban csak a szépre emlékezik?
V. I.: Meggyőződésem, hogy minden úgy volt jó, ahogy volt. Huszonöt évesen kezdtem el játszani a Barátok köztben. Abban a vibráló, virgonc, végtelenül pozitív fiatal lányban tíz emberre való energia lakozott. Bár nem volt mindig könnyű dolga, büszke vagyok rá, hogy sosem felejtette el, honnan jött. Talán ennek köszönhető, hogy sorra vette a nehezebb akadályokat is. Erőt tudott meríteni a rossz dolgokból is, mert álmodni, és szép lassan megvalósította azokat. Sűrű volt ez a 25 év, hihetetlenül izgalmas – tíz kötetre való élménnyel, emlékkel, tapasztalattal.
Talán a legemlékezetesebb élménye a Story magazinnal kapcsolatban nyolc éve volt, amikor egy látványos életmódváltás után fantasztikus formában, bikiniben került címlapra. A címlapszöveg ez volt: „Fillérekbe kerül ez az alak!” Rekordpéldányszámban kelt el…
V. I.: Elképesztő volt az az érdeklődés, ami akkor egyik napról a másikra felém zúdult! A sorozatban játszott karakterem mindig is a kosztümös, zárkózottan visszafogott stílust képviselte a dögös-csajos figurák ellenpárjaként, talán ezért volt akkora rácsodálkozás, hogy ki „lakik” a jelmez alatt… A képsorozat csodásan sikerült, Borzi Vivien fotózta. Hasonló népszerűség-áradat a Barátok közt indulása idején vett körül. Egyik nap még senki sem ismert bennünket, a következőn pedig már mindenki rólunk beszélt. A sorozat főszereplőinek hatalmas fotói virítottak a metrófogantyúkon, villamosokon. Emlékszem, mennyire elképedtek a Vajdaságból Pestre érkező szüleim, amikor mindezt meglátták. Anyukám mesélte, hogy apukámmal simogatták a képem a villamos oldalán. Az ismertségnek persze voltak fokozatai. Sosem fogom elfelejteni, amikor életemben először „felismertek” egy kulcsmásolóban. Hallottam, ahogy a két ott dolgozó pasi sutyorog. „Ő az.” „Kicsoda?” „Te hülye, hát a Szily Nóra…” Aztán egy idő múlva már megtanulták a nézők a „valódi” nevemet: dr. Balogh Nóra lettem… A mai napig hallgatok rá. (nevet)
Annak idején nemigen volt Story-gála ön nélkül. Emlékszik még az első alkalmakra?
V. I.: Az első években a vendégek közt volt, aki utcai ruhában, más elegáns nadrágkosztümben, de olyan is, aki már akkor koktélruhában, estélyiben érkezett. Aztán ez szépen kiforrta magát, és a Story-gálát az ország egyik legelegánsabb rendezvényeként tartották számon.
Legendássá vált, hogy a Barátok közt hölgycsapata mindig együtt jelent meg a vörös szőnyegen.
V. I.: Mi voltunk a legvidámabb társaság. Már délután találkoztunk a BK-stúdió fodrásztárában. Igazi csajos ráhangolódás volt, mindenki hozott valami harapnivalót, óriási volt a zsibvásár… Készültek a gyönyörű sminkek, frizurák, és közben ment a traccsparti, rengeteget nevettünk. Egymást öltöztettük a gyönyörű estélyi ruhákba, és persze mindig az utolsó pillanatban indultunk el a gálára… Fantasztikus tervezők kreációit viseltük, de később már legtöbbször saját magam által megálmodott outfitben érkeztem. Élveztem, hogy rám jellemző, egyedi stílust valósíthatok meg, és szem előtt tartottam a korábbi tapasztalatokat: tuti, hogy hajnalig fogunk táncolni, és a tűsarkú cipők is idővel a táncparkett mellett kötnek ki.
Kiemelt kép: Borzi Vivien
