A TV2 több évtized után leporolta az egykor nagy népszerűségnek örvendő game show formátumot, amit annak idején Rózsa György vitt sikerre. Noha ezúttal a csatorna Majkát és Pápai Jocit állította a Zsákbamacska élére, a vetélkedő befejező nosztalgiaadásaira mégis visszatért a tévés legenda, aki lapunknak elárulta, hogy milyen érzésekkel lépett be a stúdióba. „A hazai, de a külföldi televíziózásban is szinte példa nélküli, hogy valakit 30 év szünet után felkérjenek egy korábbi műsorának újbóli vezetésére. Nem csoda hát, ha megtiszteltetésnek vettem a TV2 hívását. Amikor először bementem a stúdióba, mintha egy rég nem látott szerelmemmel találkoztam volna. A kezdeti izgalmat nagyon gyorsan elfújta a fogadtatás elképzelhetetlen kedvessége. A profi stáb leste minden kívánságomat, nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk. Számomra hízelgő volt, hogy az adások végén azt mondták, megtiszteltetés számukra egy ilyen – bocsánat a szerénytelenségért, de hát ők mondták így – tévés legendával együtt dolgozni. A közönség pedig megható szeretettel fogadott, a játékosok is örültek az újabb találkozásnak.”
Ma is sikeresek a retró játékok
De vajon mi a különbség a 30-40 évvel ezelőtti televíziózás és a mai között? Annak idején mitől vált valaki jóvá – vagy ahogyan ő is, legendává –, és mitől lesz ma egy tévés felkapott műsorvezető? „Nem igazán vagyok hivatott e kérdések megválaszolására. Őszintén szólva igencsak kevés mai műsort, sorozatot nézek, nem ismerem annyira a kínálatot, hogy felelősen véleményt mondjak. Manapság főként a sportközvetítések és a Netflix-sorozatok kötnek le. Azért egy-egy vetélkedő első egy-két adását megnézem, és büszkén állapítom meg, hogy játékelemeiket 30-40 évvel ezelőtt már én is használtam. A mi korosztályunknak igazi nagy mestere volt Vitray, a drága Antal Imre, Kovalik Károly, Horvát János és barátom, Gyulai Pista. Előzmény nélküli, ösztönös, született tehetségek. Olvasott, művelt, intelligens emberek, akik beleszerettek az új találmányba, szakmába, és tisztelték, szerették a nézőket. Aki figyelt rájuk, jobb szakember és jobb ember lett!”
Nehéz kamaszkoron segítette át a lányát
Noha a családi életébe csupán ritkán enged betekintést, a Story magazinnal most mégis kivételt tett, és örömmel mesélt lányához, Csillához, valamint unokájához, Ádámhoz fűződő kapcsolatáról. „A barátaim szerint én nagyon mélyen szerető édesapa és nagyapa vagyok, sőt túlságosan az. Valóban, talán néha lehettem volna szigorúbb a lányommal, de balettintézetisként, édesanyját korán elveszítve nehéz kamaszkoron kellett átsegítenem. Csilla e kemény évek után talpra állt, és elismerésre méltóan vezeti a táncos pálya után saját Artpole mozgásstúdióját, és tiszteletre méltó türelemmel és szeretettel neveli a kisfiát. A legnagyobb öröm, ha velük lehetek!”
Kiemelt kép: Archív, Olajos Piroska/fotocentral.hu
