Akkor érzem magam jól…
ha van idő önmagamra és a munkámra egyaránt.
Úgy indul a reggelem…
hogy megiszom öt kávét, aztán elviszem a gyerekeimet az oviba meg az iskolába.
Mérges leszek…
nagyjából bármitől. Napestig tudnám sorolni, hogy min tudom felkapni a vizet. De mondok egy példát: ha a gyerekeim azt mondják, hogy „unatkozom”, az kicsinál. Hat- és hétévesek, temérdek játékuk van, és nagyjából bármivel leköthetnék magukat.
Ha hazaérek, az első dolgom…
meginni egy fröccsöt. Na jó, csak viccelek! De bár így lenne…
A családom azt gondolja rólam, hogy…
soha nem érek rá, mert dolgozom. Vagy éppen az ellenkezőjét: hogy rendesen jelen vagyok az életükben. Ez kettős, ebben biztos vagyok. Attól függene a válasz, hogy melyiküket kérdeznénk…
Hétvégente…
mondanám, hogy pihenünk, kirándulunk, állatkertbe járunk a családdal, de az az igazság, hogy nem is ismerem ezt a szót. Színházi emberként nincsenek hétvégéim, cserébe még ünnepnapokon is dolgozom.
Ha elutaznék, akkor…
valószínűleg egy hetet töltenék csak a feleségemmel, aztán egy hetet négyesben a gyerekekkel. Mindenképp megosztanám azt a két hetet. Ránk férne, hogy élményeket gyűjtsünk.
Az utóbbi időben az egyik kedvenc munkám…
a Pepe második évadának forgatása volt. Mondjuk, tavaly ősszel forgattuk, tehát nem most volt, viszont rendkívül élveztem, már csak a kollégáim miatt is. Egyébként április 16-ától már látható lesz a TV2-n. Várom! Illetve van még egy munka, amit imádok: a Kecskeméti Nemzeti Színházban fut a Macbeth, amit én rendeztem.
Kiemelt kép: RTL
