Újra kisütött a nap a színész életében, ugyanis összeházasodott a szerelmével. Varga Balázs mivel teljesen biztos volt benne, hogy megtalálta élete párját, a házasságkötéssel sem várt sokáig. Február 3-án, éppen a vőlegény névnapján került sor a ceremóniára. „Az esküvőnk is olyan gyönyörű és kalandos volt, mint az életünk – kezdi Balázs. – Nem szerettünk volna nagy csinnadrattát, csak egy szűk körű kis ceremóniát a családdal és a tanúkkal. Már reggel óta velem volt a kislányom is. Nagyon izgalmas volt a készülődés. Zoé gyönyörű ruhát kapott, úgy nézett ki, mint egy kis angyal. Minden szépen haladt. Az első probléma nem sokkal az indulás előtt adódott. Hozzátartozik a történethez, hogy ekkor már költözésben voltunk. Biztos voltam benne, hogy a szép ünneplő cipőm a pincében van. Szóval indulás előtt leszaladtam érte, de nem találtam sehol. Így aztán nem volt miben elindulni. Sportcipőben mégse házasodhattam! Ekkor kicsit kitört rajtam a pánik. Hívtam az édesapámat, aki a közelben lakott, mert nála is voltak cuccaim. Szerencsére meglett a cipőm! Indulhattunk érte. Egész télen nem volt hó, kivéve ezt az egy napot. Kitört a hóvihar. A kislányom, Zoé tulajdonképpen most látott életében először havat. Mire odaértünk a cipőmért, már mindenkinek havas volt a haja.”
Újabb hideg zuhany
Ezzel azonban a meglepő fordulatoknak még egyáltalán nem szakadt vége. „Először egy fotóstúdióba mentünk elkészíteni a képeket, utána pedig az anyakönyvvezetőhöz. CD-n vittük magunkkal a zenéket, amiket gondosan kiválogattunk, és amire szépen kigyakoroltuk azt is, hogy Zoé hogyan hozza majd be a gyűrűket – magyarázza a színész. – Amikor átadtuk a CD-t, akkor érkezett a következő hideg zuhany: közölték, hogy ők nem használnak CD-t, csak pendrive-on tudják elfogadni a zenét, vagy ők adnak másikat. Nem szerettük volna, úgyhogy valahogy át kellett varázsolni pendrive-ra a zenéket. Egy közeli boltban dolgozott egy barátunk, Zsófi unokahúga átrohant hozzá, és ott áttették az általunk választott számokat egy pendrive-ra. Az utolsó pillanatban érkezett meg az adathordozó, már el kellett kezdeni a szertartást, mert a következő pár is jött a saját esküvőjére.”
„Így volt tökéletes”
Persze azért könnyfakasztó pillanatokban sem volt hiány. „Maga a szertartás gyönyörűen sikerült. Amikor a két és fél éves kislányom, Zoé hozta be a gyűrűinket. Ahogy vonult be a meseszép kis ruhájában, a hosszú kis hajával, elsírtam magam a meghatottságtól – meséli Balázs, akinek az emlék felidézése újra könnyeket csal a szemébe. – Mosolygott, rám kacsintott, és ügyesen, nagyon koncentrálva letette a gyűrűket az asztalra. Odarohant hozzám, megölelt, és azt kérdezte: ’Ügyes voltam, apa?’ Mondtam neki, hogy nagyon ügyes volt, aztán leült. A ceremóniát is nagyon jól viselte, csak a legvégén kérdezte meg: mikor lesz már vége? Ezen persze mindenki nevetett. Már éhes volt. Sült krumplit szeretett volna. Az esküvő után egy közeli étterembe mentünk. Zoé még egy darabig ott volt velünk, buliztunk, megünnepeltük ezt a szép napot. Lehet, hogy nem volt zökkenőmentes számunkra a nagy nap, de nekünk így volt tökéletes. Azóta már az új otthonunkba is beköltöztünk, és a családalapítást tervezgetjük.”
Kiemelt kép: Szatló Gábor
