Kislányként gyakran ábrándozott arról, milyen is lesz, amikor majd férjhez megy. A habos-babos ruháról, a hatalmas vendégseregről. A húszas éveiben viszont ez már egyáltalán nem foglalkoztatta, nem is igazán gondolt a házasságra. Most, a harmincas évei derekán pedig az a fontos, hogy egy meghitt szertartás során kösse össze párjával az életét. „Jött Csaba, és lám, az esküvő gondolata ismét visszafészkelte magát a fejembe – kezdi nevetve lapunknak a színésznő. – Persze egészen máshogy, sokkal realisztikusabban. Harminc felett, azt gondolom, ez teljesen normális. Ráadásul tényleg azt valljuk, nem a körítés számít, hanem hogy azt, ami kettőnk között van, megpecsételjük egy esküvel. Épp ezért nem is csapunk majd hetedhét országra szóló lakodalmat – magyarázza. – Már majdnem két éve vagyunk együtt. Ez idő alatt a házasság többször is szóba került, mint ahogy az is, ki milyen esküvőre vágyik. Mondtam Csabának, hogy én azt tudom elképzelni, hogy távol Magyarországtól, esetleg valahol egy tengerparton, két tanú jelenlétében mondjuk ki az igent. Szinte be sem fejeztem a mondatot, kérte, várjak. Majd izgatottan felhívta a húgát, Orsit, mert azt szerette volna, ha ő maga mondja el nekem, hogy egyszer, korábban épp azt ecsetelte neki, ilyesfajta esküvőt tud elképzelni magunknak. Ez a mai napig libabőrős élmény mindkettőnknek.”
Kell a romantika
Az esküvő szervezése tehát javában tart. „Igen, az is benne van a pakliban, hogy a tengerparti ceremónia mellett döntünk. A családunk nem is bánná, tehát az áldást is megkaptuk. Nekik az a legfontosabb, hogy mi boldogok legyünk, hogy megéljük a pillanatot. És attól tartunk, ez képtelenség lenne, ha egy hatvan- vagy százhúsz fős esküvőt tartanánk. Végig azon aggódnánk, hogy érzi magát a násznép, hogy miért késik a vacsora, ízlik-e az étel, bevált-e a zenekar, és sorolhatnám. A megfelelési kényszer nálunk túlságosan elvinné a figyelmet magunkról. De hogy végül hol és mikor lesz a szertartás, és mennyire tartjuk szűk körben, az még titok. Viszont az tuti, hogy nem hagyományos esküvőnk lesz!”
Folyton meghatódik
Ami a szokásokat illeti, Lédának lesz lánybúcsúja, illetve fontosnak tartja azt is, hogy párja a ceremónián lássa őt először a menyasszonyi ruhában. „Csaba nem kért el előre a szüleimtől. Nem tiszteletlenségből. Egyszerűen nem vagyunk az a típusú pár. Ilyen szempontból nem ragaszkodunk a hagyományokhoz. A lánybúcsúm is inkább egy jó buli lesz, kinőttem én már a petrezselyemárulásból – teszi hozzá mosolyogva. – De ahhoz ragaszkodom, hogy fehérben legyek, és hogy Csaba ne lássa előre a ruhát. És ha már a ruhánál tartunk, nagy valószínűséggel nem a hercegnős fazon lesz a nyerő – kacag fel jóízűen. – A nagy abroncsos, nagy szoknyás, fűzős fazon nem az én világom. Olyat választok majd, ami passzol egy visszafogottabb, letisztultabb esküvőhöz. És bevallom, várom már a napot, hogy férj és feleséggé váljunk. Mindig meghatódom, el is sírom magam, ha eszembe jut a lánykérés, és hogy hamarosan összeházasodunk. A visszaszámlálás már elkezdődött!”
Egyedi darabok
„Mint ahogy az eljegyzési gyűrűm is – amit Csabi hihetetlen gonddal készíttetett el –, úgy a karikagyűrűink is különlegesek lesznek. Ugyanaz az ékszerész készíti őket, másra nem is bíznánk” – hangsúlyozza a színésznő.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
