Minden jó, ha vége jó, szokták mondani, de azért az énekes senkinek nem kívánja azt a 13 évet, amíg nem lehetett a fia mellett. Gjoni 22 éves volt, a hajdani NDK nagy sztárja, amikor szerelembe esett egy német modellel. Az érzés kölcsönös volt, hamar összeköltöztek, és nemsokára megszületett a fiuk. „A csúcson voltam, rengeteg koncertem volt, éppen az Északi-tenger egyik szállodájában szálltam meg, amikor találkoztam a jövendőbeli párommal. Elkezdtünk járni, amikor egyik nap elém állt és azt mondta, terhes. Már akkor is gyerekbolond voltam, ma is az vagyok, így gondolkodás nélkül rávágtam, lesz, ami lesz, megtartjuk” ‒ kezd a történetébe az énekes.
Szerelemgyerek volt
Philip ugyan szerelemgyerek volt, de sajnos a szülei szerelme nem tartott sokáig. „A párom világhírű modell volt, járta a világot, keveset volt otthon, kevés ideje maradt a fiára, a családjára, így Philipet pár hónapos korától vittem magammal mindenhova, koncertekre, külföldi utakra, egyéves korára már százszor ült repülőn. Amikor nem dolgoztam, fáradhatatlanul játszottam vele, reggel, délben, este, addig tologattam a játék teherautót ameddig ő akarta, addig lovacskáztam vele, amíg meg nem unta. Így ment ez egészen ötéves koráig. Nem véletlen, hogy az NDK-ban mindenki Gjoni mamának szólított.”
„Kidobott otthonról”
Ahogy múlt az idő, Gjoni és a párja között egyre több lett a vita, veszekedés. „Elmúlt a szerelem, és ami addig tetszett bennem a páromnak, már idegesítette. A mediterrán, déli, közvetlen, vidám, kicsit bohókás viselkedésem. Túlságosan laza figura voltam neki. Hogy milyen volt ő? Mint akkoriban az NDK-s lányok többsége. Kemény, kicsit érzéketlen, hozzám például bármikor, váratlanul be lehet csöngetni, ez nála lehetetlen volt. Még az édesanyjával is időpontot egyeztetett. Ha hozzám jött valaki, összevissza pusziltam, ő ridegen a kezét nyújtotta… Végül úgy lett vége a kapcsolatunknak, hogy kidobott otthonról, és még a fiamtól is eltiltott, a bíróságon távoltartást kért ellenem.”
El akarta lopni Philipet
Delhusa magyar állampolgár volt, ráadásul nem is voltak házasok a párjával, így az égvilágon semmi joga nem volt Németországban, így a fiát sem követelhette. „Imádtam Philipet, elvették tőlem, tehetetlenségemben nem tudtam mást csinálni, mint hazajöttem Magyarországra. Annak reményében, hátha innen valamit tudok intézni. De nem tudtam. Az első gondolatom az volt, hogy ellopom a gyereket, de a barátok ettől visszatartottak, mint ahogy attól is, hogy önkezűleg vessek véget az életemnek. Kész lettem volna rá, mert egyszerűen nem bírtam Philip nélkül. Nyolc évet kellett várnom arra, hogy újból lássam. Megtörtént a rendszerváltás, leomlott a berlini fal, Philip ekkor már 13 éves volt, és Berlinben egyedül közlekedhetett. Gyakran ment a nagymamájához, én gyakran mentem Berlinbe, a nagymama pedig falazott nekünk, így tölthettem néhány lopott órát a gyerekemmel. És akkor most ugrok egy nagyot: 17 évesen elszökött otthonról, azt hazudta az anyjának, hogy az iskolával több napra mennek kirándulni, holott hozzám jött. Nem tudtam róla, egyszer csak becsöngetett, és azt mondta, ’apa megengeded, hogy itt lakjak nálad?’ Akkor én már nős voltam, megvolt a másik két fiam, persze hogy engedtük volna, de az anyja nélkül nem tehettük meg. Felhívtuk, természetesen nem engedte meg. Eltelt fél év, Philip betöltötte a 18. évét, összecsomagolt otthon, és eljött Magyarországára. Újból becsengetett hozzánk, és attól kezdve együtt éltünk. Akkor tudtam csak meg, hogy 15 éves kora óta készült arra, hogy velünk éljen, ezért titokban megtanult magyarul. Ahogy a másik két fiam, Maximilien, vagy ahogy én hívom, Macó és Flavius, azaz Flavi, ő is sikeres ember lett. És aminek nagyon örülök, hogy magyar lányt vett feleségül. Tőle van az első, Macótól a második unokám. Dudi, a feleségem, akivel aztán később különváltak útjaink, úgy nevelte a három gyereket, mintha mind a sajátja lenne. A fiúk pedig édestestvérekként nőttek fel, és szeretik egymást.”
A kiemelt képen Flavival és Macóval (Fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu)
