A Gólkirályság sztárja nem hagyott sok esélyt a menekülésre: „Végül is egy tó közepén voltunk”

Kellemes emlékeket ébresztett ­Sarkadi Kiss Jánosban a Gólkirályság című sorozat forgatása, amiben ő a fociklub elnökét, Csabát alakítja. „A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-dráma tagozatára jártam, de csatárként már az általános iskola csapatában is fociztam. Szép évek voltak, főleg mert a focisták nagyon népszerűek voltak a lányok körében” – mondja nevetve a színész, akinek egyébként osztálytársa volt ­Zséda és ­Fesztbaum Béla is.

Mindennap edz

Végül focikarrier helyett a színművészetet választotta, és ma is a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, illetve lufibábszínházával járja az országot, valamint játszik a Gólkirályságban és A mi kis falunkban is. A sportot azonban soha nem hanyagolta el. „Ennyi elfoglaltság és négy gyermek mellett bizony fittnek kell lenni 48 évesen, habár most a sok energia inkább Szimpi kutyánk miatt kell, aki nemrégiben négy harlekin tacskókölyköt hozott világra. Kialakítottam egy kis edzőtermet a házunkban, mindennap ott szoktam edzeni, kondizni, futni. Jó ideje tartom a kilencven kilómat, ami néha kicsit több, néha kicsit kevesebb – mondja János hozzátéve, hogy természetesen az étkezésre is odafigyel. Már csak azért is, mert előbb adja át a barkácsolni szerető feleségének a kalapácsot és a fúrót, mint a fakanalat és a mosogatószivacsot. – Szeretek főzni és kísérletezni is, a minap például céklából készítettem pörköltet nokedlival. Nem mindegy, mit és miből főzünk, mert két gyermekünk is tejallergiás, úgyhogy a tejről az egész család lemondott. Kivéve a sajtot, annak nem tudok ellenállni.”

Megtörtént a csoda

Mondhatjuk azt is, hogy a színész életét is egyfajta sport változtatta meg, egész pontosan a vízibiciklizés. János Kaposváron ismerte meg a feleségét, Mészöly Zsófia fagottművészt. „Véletlenül kapott szerelem a miénk. Egy szimfonikus hangversenyt narráltam, ő pedig a zenekarban játszott. A koncert után sokat beszélgettünk, és megtörtént a csoda, egymásra találtunk. Egyszerűen ezt az ember ott és akkor tudta. De nem történt semmi, én éppen túl voltam egy kapcsolaton, Zsófi a vége felé járt egynek. Aztán egy év múlva egyszer csak munkát kapott a színház zenekarában, itt kezdődött a szerelmünk.” A kapcsolatunk olyan gyorsan fejlődött, hogy egy év múlva, 2011-ben megszületett fiuk, Csanád. De előtte még annak rendje és módja szerint János megkérte Zsófi kezét Kőszeg mellett egy csónakázótó közepén, egy vízibiciklin. „Nem hagytam neki sok esélyt arra, hogy elmeneküljön, végül is egy tó közepén voltunk. Bár arra is figyelnem kellett, hogy a ­családi eljegyzési gyűrű ne essen a vízbe, meg mi se – teszi hozzá nevetve János, akinek bár igent mondott Zsófia, akkor mégsem házasodtak össze. – Kétévenként születtek a gyerekek, ­Bernát, aztán Donát, családi házba is költöztünk, így a lagzi elmaradt. Csak hat éve házasodtunk végül össze, és akkor nem sejtettük, hogy a Jóisten megajándékoz bennünket egy kislánnyal is, Csengével, aki már­ciusban lesz kétéves.”

„Jól kell választani”

Hogy tíz év alatt négy gyermekük született, azt jelenti, hogy Zsófia szinte végig otthon volt velük, kisgyermek mellett értelemszerűen nem játszhatott zenekarban, de terhesen sem, mert a fagottjáték közben használt rekeszlégzés ártahat a magzatnak. „Megvan a magunk rutinja, abban nőttek fel, hogy én viszem őket óvodába, iskolába, edzésre, aztán megyek próbára, este színházba, így anyuval fekszenek le. Bár igyekszem itthon mindenben segíteni, tény, hogy az otthonunk és a gyerekek körüli teendők oroszlánrésze Zsófira marad. Mindig rácsodálkozom, hogy bírja, és ilyenkor tele van a szívem szeretettel, köszönettel. Hálás vagyok neki, ezt igyekszem mondani, kimutatni is. Amikor haverokkal szóba kerül a családi élet, erről nevetve csak annyit mondok: jól kell tudni választani. Habár ez is csak félig vicc.”

Kiemelt képek: Archív