Hazai sztár

Rónai Egon: „Voltak komoly törések az életemben, anyagilag teljesen tönkrementem”

Felesége és a két nagyfia meglepetésbulit szervezett a 60. születésnapjára. Többek között erről is mesélt nemrég a Best magazinnak.

Mit tudott a buliról?
Rónai Egon: Semmit. Úgy tudtam, színházba megyünk Zsanival, aztán kikötöttünk egy úgymond „kocsmában”. Amikor beléptem, Charlie elénekelte a boldog születésnap-dalt, és velem szemben ott állt és ült rengeteg ember. Az egykori óvodástársam, a gimnáziumi osztálytársaim, hajdani és jelenlegi munkahelyemről, az ATV-ből a kollégák, barátok. Fantasztikus keresztmetszete volt ez az ünnepség az életemnek, csak kapkodtam a fejem.

Aztán levetítettek egy filmet, ahol a tízéves Egonhoz a szülei beszéltek. Régen nem élnek már, megható volt ilyenformán az ő jelenlétük. Vajon a szülőkön túl mit tud a felmenőiről?
R. E.: Nem sokat, mert a második világháború a családom számára pusztító volt. Az édesapám egy budapesti polgárcsalád egyetlen túlélője lett. A nagypapám az újpesti kórházban volt orvos. Volt egy kolozsvári dédapám, aki 93 éves koráig élt, 81 évesen döntött úgy, hogy a háza aljában nyit egy szenespincét, és vénségére szeneslegény lett belőle. Ezen a budapesti főorvos veje teljesen kiborult. Ilyen történeteket ismerek, de a teljes valóságot sajnos nem.

Sejtelme sem volt a meglepetésről (Fotó: Archív)

Ezek szerint holokausztáldozatok leszármazottja. Mit gondol, van ezzel dolga?
R. E.: Kisiskolásként belekeveredtem egy verekedésbe, az egyik osztálytársam lezsidózta a másikat, én pedig anélkül, hogy tudtam volna, ez mit jelent, megvédtem. Úgy, hogy én nem is tudtam, én is zsidó vagyok. Amikor otthon ezt elmeséltem, apu büszke volt rám, és azt mondta: „Jól csináltad, kisfiam!” Apu úgy nevelt, hogy az ember álljon ki az elesettek, a kisebbség, az elnyomott mellett. Álljon ki azokért, akik erre rászorulnak.

Az édesapja hogyan élte túl a háborút?
R. E.: Elvitték az ukrán–magyar határhoz munkaszolgálatra, onnan három társával megszökött, Kaposváron elbújt egy vizes hordóban. Ő túlélte, de a három társát a nyilasok megölték. Borzalmas emlékek, amikkel együtt kellett élnie.

18 éves volt, amikor meghalt az édesapja. Éppen a felnőtté válás kapujában állt…
R. E.: Apuval az utolsó 3-4 évünk nagyon intenzív volt, színész és konferanszié volt, én pedig mentem vele az előadásokra. Útközben sokat beszélgettünk, illetve leginkább ő beszélt, mesélt. Miután meghalt, ott maradtam az édesanyámmal és a nagymamámmal hármasban. Anyu annyira összeroppant, hogy 18 évesen hirtelen én lettem a családfő. Minden bizonnyal akkor tanultam meg, amit ma is jól hasznosítok a saját családomnál: történjék bármi, két lábon kell állnom, talpon kell maradnom, nem omolhatok össze semmitől.

Halhatatlanok Társulata című könyve dedikálásán (Fotó: Archív)

Ha az elmúlt hatvan évét nézzük, ebből harmincat jól ismerek, részese lehettem. Úgy tűnik, az ön élete sínen volt és van.
R. E.: Csak azért, mert nem szoktam panaszkodni. Sajnos ez nem teljesen igaz, de ma már valóban így van. Voltak komoly törések az életemben, például véget ért egy kapcsolatom a két nagyfiam édesanyjával. Ez két kicsivel azért nem volt könnyű, és csak remélni merem, a fiúk nem sínylették meg. Aztán volt, hogy anyagilag teljesen tönkrementem, volt olyan hónap, hogy nem tudtam, miből fizetem ki a gyerekeimnek az ebédet az iskolában. Ezek azért elég kalandos évek voltak, de rég volt, szerencsére túl vagyunk rajta. Aztán 12 évvel ezelőtt megkeresett Németh­ S. Szilárd, az ATV vezérigazgatója, hogy szeretné, ha náluk dolgoznék. Addig nem vezettem közéleti műsorokat, ám nagyon tetszett az ötlet. Az ATV-ben ismertem meg a feleségemet, Zsanettet is, ő volt a műsorom szerkesztője.

Öt gyereke van, de önnek nem volt testvére. Faggatta annak idején a szüleit, hogy miért?
R. E.: Ez egy nagyon bonyolult történet, először is lett volna nővérem. Dórának hívták, de sajnos őt a szüléskor a szüleim elvesztették. A másik: az édesapámnak az első házasságából van egy lánya, akivel semmiféle kapcsolata nem volt. Mari tízéves koromban hirtelen előkerült a semmiből, de mire 11 lettem, már újra nem volt sehol. Vele pár évvel ezelőtt a ­Facebook segítségével találtunk újra egymásra.

Gyerekeivel és feleségével (Fotó: Nagy Zoltán/fotocentral.hu)

Ezt a hibát ön nem követte el. A gyerekei két „alomból” vannak, de úgy nőttek, nőnek fel, mintha édestestvérek lennének.
R. E.: Büszke vagyok arra, ahogyan az öt gyerekem szereti egymást. Múltkor például az öttusázó 8 éves lányunkat nem tudtuk elvinni versenyre, a 21 éves Bálint azonnal felajánlotta, majd ő elviszi.

Komolyan öttusázik a lánya?
R. E.: Annyira komolyan, hogy az U10-es korosztályban, a KSI-s társaival csapatban magyar bajnok. De Berci, a nagyobbik, 10 éves kisfiam is sportol. Ő tornászik. Az országos bajnokságon, mesterfokon harmadik helyet szerzett. Azt gondolom, ha most, hatvanévesen megkérdezné tőlem valaki, mi az én eddigi életművem, gondolkodás nélkül azt mondanám, a gyerekeim, a családom.

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story tavaszi különszáma!

Kapható a Story Sztárséf különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!