Hazai sztár

Stork Natasa: „Kamera elé állni kicsit olyan, mint amikor megröntgenezik az embert”

Nemrégiben elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a New York-i Filmhéten, mégis keveset tudunk róla.

Legújabb filmje, a Veszélyes lehet a fagyi világszerte hatalmas sikereket ér el, amire Natasa szerényen csak annyit mond, rettentően örül, hogy a munkái sokakhoz eljutnak. Mint meséli, már kislányként vonzotta a színészet, odáig volt a filmekért, még inkább a filmszínésznőkért. „Próbáltam kinyomozni, mi a titkuk ezeknek a nőknek, mi az a bennük rejlő varázs, ami ennyire megmozgat. Csodáltam őket. Kamaszlányként az ő bűvkörük­ben tanultam meg elfogadni magam. De hogy pontosan mikor vált egyértelművé, hogy a színészet az utam, arra nem emlékszem. Arra viszont igen, mikor felkértek életem első apró szerepére: egy virágárus kislányt kellett volna játszanom egy filmben. Édesapám viszont nem engedte, hogy elvállaljam, mert a forgatás tanítási napra esett. Teljesen kétségbeestem, azt éreztem, hogy ez a döntés megpecsételte a sorsom. Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy nekem ez mennyire fontos. Azóta persze sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy ha édesapám akkor elenged, talán egészen más irányt vesz az életem, mára valami felnőttesebb, komoly szakmám is lehetne…” – mondja nevetve.

Horvát Lilivel, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre rendezőjével a velencei filmfesztiválon (Fotó: Getty Images)

Díszlettervező volt az apja

A szülei, amennyire féltették a színészettől, annyira támogatták is benne. „Édesapám filmes díszlettervező volt. A szüleim korán elváltak, így gyerekként apukámból viszonylag keveset kaptam, és azt gondolom, ez is közrejátszhatott abban, hogy a színészet mellett tettem le a voksom, hiszen így lett egy plusz kapcsolódás közöttünk. Egyébként ő azt tanácsolta, hogy olyan szakmát válasszak, amivel külföldön is boldogulok, illetve aminek mérhető eredménye van. A színészetre persze egyik sem igaz, de nem kellett küzdenem sem vele, sem édesanyámmal. Elfogadták a döntésemet. És bár az első nagyjátékfilmes bemutatómat édesapám már nem érhette meg, mindig büszkének tűnt, ha látott valamiben.”

A csatárnő bal lába életveszélyes című rövidfilmben (Fotó: Archív)

„Ezek a figurák is én vagyok”

Noha a színészetet választotta hivatásául, nemrég visszaült az iskolapadba, hogy pszichológiát tanuljon. „Néhány éve foglalkoztat, hogy tanulni kellene valamit a színészet mellé, végül így a pszichológiára esett a választásom. Szep­tembertől újra egyetemista lettem, és ugyan a mai napig nem látom, miként fogom tudni összehangolni a tanulmányokat az előttem álló színészi feladatokkal, de nagyon élvezem. Arra a kérdésre, ki is ő valójában, határozott választ ad. – Bármilyen abszurd, azt hiszem, nehéz lenne egy kávé mellett magamról olyat mondani, ami lényeges, és ami nem látszik a vásznon. Kamera elé állni színészként amúgy is kicsit olyan, mint amikor megröntgenezik az embert. Szinte zavarba ejtő, hogy ez az eszköz mennyire belénk lát. Persze ott a karakter, ami egyfajta fedezék, de legtöbbször, mire oda jutok, hogy eljátszom valakit, már nem úgy tekintek rá, mint egy másik emberre. Ezek a figurák is én vagyok, csak egy új, egy másik helyzetben.”

Mozikba került legújabb filmje

„A Veszélyes lehet a fagyi ­igazi szerelemmunka volt. Életem eddigi legnagyobb színészi kihívása – mondja Natasa. – A film rendezője, Szilágyi Fanni pedig kivételes tehetség, rendkívül egyedi, humoros és bájos látásmóddal. Már évekkel ezelőtt, A csatárnő bal lába életveszélyes című rövidfilm forgatása közben világossá vált, hogy jól működünk együtt, és azóta élt bennem a vágy, hogy egyszer újra vele dolgozhassak.”

Kiemelt kép: Getty Images

A STORY MAGAZIN FRISS SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Kövess minket az Instagramon is!