A téma meglehetősen mai: egyre több nő él manapság azért egyedül, mert a munka mellett nem jut elég ideje egy társra. Vámos Erika is egyre távolabb kerül attól az álomképtől, hogy egy férfi oldalán öregszik majd meg. „Kezdem feladni, lassan ott tartok, elengedem az egészet, és beletörődöm az egyedüllétbe” – válaszolja érdeklődésünkre az üzletasszony.
Rosszul viselt sikerek
Az elmúlt években kétszer is élt olyan komoly párkapcsolatban, ahol már az esküvőt tervezgették a párjával. Végül még azelőtt szakított, hogy férjes asszony lehetett volna belőle. Pedig azokban az életszakaszaiban már ő is vágyott a feleségszerepre. Azért, hogy az élete akkor máshogy alakult, senkit nem hibáztat, a saját felelősségét pedig abban látja, hogy nehéz vele találkozni, hiszen túl sokat dolgozik. „A sikereimet sosem viselték túl jól a férfiak, és mivel az üzleti életben folyamatos döntéseket hozok, a magánéletemet is ezek szerint élem: túl határozott, túl magabiztos, túl karrierista nő vagyok, aki a kevés szabadidejét szereti maga beosztani. Valljuk be, egyik félnek sem jó, ha mindig a nő határozza meg, melyik napon, hány órakor van ideje randevúzni, ráadásul a kapcsolataimban a legtöbbször még az asztalt is magam foglaltam le az éttermekbe. Elfogadom, hogy ezek valóban nem túl nőies tulajdonságok – magyarázza, – ahogy az sem, hogy reggeltől késő estig dolgozom, épp ezért nem is tudom, alkalmas vagyok-e egyáltalán arra, hogy valakivel együtt éljek. Az évek telnek, és bizonyos szokásokon egyre nehézkesebb változtatni nekem is.”
Nagyobb házba költözik
Nagykovácsiban él, ám tervei szerint néhány hónap múlva egy nagyobb házba költözhet. Eredetileg ugyan úgy képzelte, hogy a párjával együtt hurcolkodnak majd, de attól, hogy az élet máshogy alakította, még nem mondott le a céljairól. Talán egyszer megoszthatja valakivel. „A korábbi otthonomat minden szempontból kinőttem, de ami a leginkább zavart, hogy soha nem tudtam vendéget fogadni, hiszen egyetlen hálószobája van. A nappaliban is csak egy akkora kanapé fért el, ahol maximum hárman tudunk kényelmesen ülni, és az étkezőm is kicsi volt. Most egy nagy terekből álló, fiatalos, Bauhaus stílusú házat képzeltem el a korábbi rusztikus helyett, ahol reményeim szerint nagy társaságokat látok majd vendégül, ami jót tesz majd a hangulatomnak is. Az építkezés jó ütemben halad, de a korábban ígért karácsonyi beköltözés már nem valósul meg, leghamarabb jövő tavaszra leszünk kész. Nagyon élvezem, bár azt a részét kevésbé, hogy minden döntést egyedül hozok meg” – mondja.
Lencse a társa
Utolsó szakítása után nagy kedvvel vágott bele egy számára is új vállalkozásba, szépségszalont nyitott. Jelenleg huszonnégy ember jövője függ a döntéseitől, ám a mostani gazdasági helyzet nem éppen annak kedvez, hogy Erika kényelmesen, hátradőlve tervezgesse a további jövőjét. Szinte gépiesen telnek a napjai, ám van egy kiskutyája, aki bearanyozza azokat. „Minden nap minden órájában meg kell oldanom valamit. Ha délelőtt a két másik vállalkozásommal foglalkozom, akkor délután rohanok a szalonba, és estig ott vagyok. Így nehéz ismerkedni, és bevallom, sokszor fel is teszem magamnak a kérdést, hol vannak a férfiak? Ismerkedni leginkább csak az interneten tudok, amit jó platformnak tartok, az előző páromat is így ismertem meg. De nem vagyok magányos, hiszen van egy tizenhárom hetes kiskutyám, Lencse, aki hamarosan megkapja az oltásait, és mindenhová velem jön majd.”
Lemondott az utazásról
Erika legnagyobb szenvedélye az utazás volt. Tavaly azonban, amikor Srí Lankán töltött egy hónapot, érezte, hogy hosszú ideig ez lesz az utolsó nagy kalandja. „Annyi minden másra kell koncentrálnom, hogy erről most le kellett mondanom, helyette leginkább régi filmeket nézek otthon, így kapcsolódom ki” – mondja.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
