Már amikor bekanyarodik az utcájukba, valami megmagyarázhatatlan nyugalom és boldogságérzés önti el. Semmiért sem cserélné el a harmadik kerületi családi házat, amit immáron négy éve csinosítgat, és a ház szinte minden szeglete úgy fest, amilyennek megálmodta. De nem volt ez mindig így, ha eszébe jutott az otthon szó. Sokáig borzalmas körülmények között, egy sötét pincében élt a szüleivel. „Minden dohos és penészes volt, nem igazán szeretek visszaemlékezni a gyerekkoromra. Nem volt fürdőnk, és nem mintha apám alkalmas lett volna bármire, de egy ebédlőasztalunk sem volt, ahová hárman leülhettünk volna vacsorázni – kezdi Claudia. Arra viszont szívesen emlékszik, hogy az édesanyjáról a legnagyobb szegénységben és bajban is azt tudja mondani, hogy egy rendkívül jó ízlésű asszony. – Azt vettem észre, hogy a pincében egyre több kép kerül fel a falra, majd rájöttem, hogy anyukám így takargatja a penészfoltokat. Aztán elkezdett tányérokat festeni, népi motívumokkal díszítette, és ezek is felkerültek a falra. Sosem felejtem a kályha fölötti ’a kasza és a kakas’ című alkotását. Rettentő sokat röhögtem egy-egy művén, de közben szívtam magamba a kreativitását. Azt már később a panellakásunkban láttam, hogy kerül összhangba például a szőnyeg, az ágytakaró és a villanykapcsoló színe. A szépérzékemet tőle örököltem.” Édesanyja örökségét pedig kamatoztatja a mostani otthonában is, amit férjével, Pataki Ádám cukrásszal együtt választottak ki, és ma is úgy tartják, hogy a többemeletes, elő- és hátsókertes családi ház a legtökéletesebb választás volt hosszú-hosszú évekre.
Megjelent a Story Sztárotthon különszáma!
Hogy a ház mitől lett igazán „claus”, miért vannak fura képek és szobrok a lakásban, és milyen belülről a család okosháza, kiderül a Story Sztárotthon különszámából. Az exkluzív fotokkal keresse a magazint az üzletekben!
Kiemelt képek: Borzi Vivien
