Otthagyta a Turay Ida Színházat, a gyerekei elköltöztek otthonról, megismert egy férfit, hamarosan pedig visszaül az iskolapadba, hogy kitanuljon egy új szakmát. Arra a kérdésre, hogy miként viseli a változást, azonnal rávágta: kíváncsian várja az új kihívást, hiszen sosem késő újra kezdeni!
Lakberendezőnek tanul
Nem búcsúzik a színészi pályától, imád játszani, rendezni, de az a létbizonytalanság, amit a pandémia szült, komolyan elgondolkodtatta. „Két éve latolgatom, hogy valami másba is bele kellene fognom a színház mellett. De lépni nem mertem, hiszen otthon éltek a gyerekeim, akiket el kellett tartanom. Édesanyaként kötelességem volt gondoskodni arról, hogy mindenük meglegyen: a jól befűtött otthon, a telepakolt hűtő, olykor egy kis zsebpénz – kezdi a mesélést a művésznő. – Viszont lassan egy éve, hogy mindketten elköltöztek, tehát már önállóak, mint ahogy én is. És az, hogy egyedül maradtam, mindent megváltoztatott. Például elbúcsúztam a Turaytól, ahol több darabban is játszottam, és több darabot is rendeztem. És fontos leszögeznem, nem hirtelen döntöttem, rengeteget töprengtem rajta. Az utolsó löketet az adta, hogy szembejött velem egy ősszel induló lakberendező tanfolyam hirdetése. Aki ismer, tudja, hogy régóta kacérkodom a lakberendezéssel, hogy érdekelnek a szép enteriőrök – több barátnőm otthonát is én álmodtam meg –, és ideje volt már, hogy komolyabban belevágjak!”
„A gyerekeim támogatnak”
Az egyéves képzés a napokban indul, Andrea izgatottabb aligha lehetne. „Igaz, nem is olyan régen még azt mondtam, hogy ennyi idősen már semmi újba nem vagyok hajlandó belefogni, de változott az élethelyzetem, és változtam én magam is. A gyerekeim pedig maximálisan támogatnak. Nem féltenek, hiszen ismernek, tudják, hogy tele vagyok energiával. Boldog lennék, ha már az iskola mellett lennének megbízásaim. Nem szabad elfelejteni, hogy évek óta foglalkozom lakberendezéssel, csak eddig ezt ingyen tettem, és hát, papírom sem volt róla – mosolyog. – Ráadásul terveim szerint nem egyedül fogom csinálni, egy fiatal barátnőmmel állunk össze, aki hamarosan végez a MOME-n (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – a szerk.) Jó kis csapat leszünk, ebben biztos vagyok. Egyébként novemberben Szarvason kezdek próbálni, ahogy az elmúlt két évben, idén is játszani fogok ott.
„Van egy férfi az életemben”
Andrea rég volt ennyire kiegyensúlyozott és elszánt. Mint mondja, megedzette az egyedüllét. „A fiam és a lányom is gyakran jár haza, de ettől még egyedül maradtam, ami eleinte piszkosul nehéz volt. Cserébe kisebb rajtam a felelősség, mert ha megszorulok, megtehetem, hogy kevésbé fűtöm fel a házat, vagy legfeljebb napokig ugyanazt eszem. És hozzá kell tennem, sokkal pozitívabb vagyok, mint voltam két éve! Elkezdtem hinni a vonzás törvényében, és ami még fontosabb, elkezdtem hinni magamban. És nem is vagyok magányos. Nemcsak azért nem, mert van egy férfi az életemben – akivel nem élünk együtt –, hanem mert rájöttem, egyedül is boldogulok. Egy év kellett hozzá, de sokkal jobban vagyok. Nemrég a házamat is kifestettem, igaz, némi segítséggel, de így is egy hónapnyi munkám volt vele. És még az is lehet, hogy elköltözöm. Fontolóra vettem, hiszen a gyerekek már nem velem élnek, és lehet, hogy nekem is jót tenne a környezetváltozás. Soha nem féltem az új dolgoktól, most meg aztán végképp nem.”
Idén az ikrek nélkül nyaralt
„Majd’ minden szeptemberben egy hetet Horvátországban töltünk. Úgy volt, hogy Borbála és Boldizsár idén is csatlakoznak, végül ezt nem sikerült összegyeztetnünk. Nélkülük is útra keltünk, és a tenger mellett búcsúztam a nyártól. Jó volt, feltöltött, de azért remélem, hogy jövőre ismét velem tartanak az ikrek is.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
