A színész kisfia, Lacika abszolút művészközegben nő fel. Nemcsak édesapja áll reflektorfényben, hanem táncosnő édesanyja és szintén táncművész nagybátyja is. A család nem tud annyi időt együtt tölteni, amennyit szeretne. „Én is eléggé elfoglalt vagyok, de Gergő sem kevésbé, sőt. Ő hazánk egyik legelismertebb néptáncosa, tánckarvezetője a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek, és a Bartók Táncegyüttes művészeti vezetője. Rengeteget dolgozik, így ritka, amikor közös programokat tudunk csinálni, persze névnapokat, születésnapokat ünneplünk, és igyekszünk ezenkívül is találkozni, amikor a munka ezt engedi. Mindig ott vagyunk egymás premierjein, és követjük a másik munkásságát – mondja Laci. – Most felhőtlen, baráti a kapcsolatunk, és bármikor számíthatunk egymásra. Olyan fiúk vagyunk, akik igyekeznek megoldani a saját problémájukat segítségkérés nélkül. De ha szükségünk van a másikra, nincs kérdés: máris ott termünk. Nem volt azonban mindig ennyire szoros közöttünk a kötelék. Majdnem 7 év a korkülönbség, így én már nagyfiús dolgokat akartam csinálni, amikor ő még éppen csak kezdett volna játszogatni. Időbe telt, amíg szorosabb lett a kapcsolatunk. Huszonévesen kezdtünk nyitni egymás felé. Érdekes, hogy mindketten művészi pályára kerültünk, mert édesapánk esztergályos volt, édesanyánk pedig varrónő. Nagyváradon születtünk, onnan jöttünk Magyarországra, de a családban nem volt semmiféle előzménye a művészi karriernek.”
Gergő jó példa
Laci kisfia felnéz a nagybátyára, és imádja a vele töltött időt. „Gergő eleve olyan típus, aki könnyen megtalálja a hangot a gyerekekkel, és már ő is kétgyerekes édesapa. A kislánya az idősebb, korban ő áll közelebb Lacikához. A fiam szereti, ha ő irányít, ő mondja meg, hogy mit játszanak, és igényli a fiútársaságot. Eljátszik a nagyobbacska lányokkal is, de igazából szerintem sok idő eltelik még, mire igazán nyitni fog a gyengébbik nem felé, most szívesebben játszik a fiúkkal. Fontos neki, hogy csináljunk együtt férfias programokat. Gergő nagyon jó példakép számára, ezért örülök én is, amikor együtt tudunk lenni.”
Folytatódik a civil munkát
Laci a pandémia alatt civil munkát vállalt: egy napelemekkel foglalkozó cégnél helyezkedett el. Most ugyan bőven van színházi feladata, és ősszel élete egyik legfontosabb bemutatójára, az Aranyoskám főszerepére készül a Madách Színházban, de megtartotta ezt az állását is.
Kellenek a szabályok
A színész nemrégiben vált el gyereke édesanyjától, Juliskától, de egyedülálló szülőként is igyekszik minden megadni a fiúnak. „A lehető legjobb a kapcsolatunk. Tudok számára az az apa lenni, aki megszabja neki a határokat, ugyanakkor a játszópajtása is vagyok. Úgy érzem, arra születtem, hogy az ő édesapja legyek, és az az életfeladatom, hogy biztonságban tudjam őt, és magabiztos felnőtté neveljem – mondja a művész. – Ehhez kellenek a szabályok, amiket ő persze folyamatosan szeretne áthágni, de ebben a korban az is a dolga, hogy feszegesse a határokat. Szülőként azonban éppen ezért nagyon észnél kell lenni. Ráadásul Lacika gyors gyerek, mindig ébernek kell lennem mellette, figyelni, hogy mikor mit csinál, mit forgat éppen a fejében, mi keltette fel az érdeklődését. Ráadásul ezerszer kitartóbb bárkinél. Az apa-fiú nyaralás idén elmarad, mert házfelújításban vagyok, de Békéscsabára többször lemegyünk a szüleimhez. Ott én is gyerek lehetek, van, aki engem is kényeztet.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
