Elegánsabban és derűsebben nem is kezdődhetett volna a múlt hét a színésznő számára. Mégpedig egy pohár finom itallal a kezében, a horvát tengerparton, ahol éppen elértük telefonon. Férjével, Harmath Imrével pár nappal azután sikerült elutazniuk, hogy a színésznőt a Halhatatlanok Társulatának idei díjazottjai között köszöntötték. „Végre a kedves uracskámmal lehetek a kedvenc városunkban, Rovinjban, és élvezzük, hogy nem jött közbe semmi. Az év többi részében úgy alakult, hogy néha találkoztunk otthon. Most is csak három nap jut nyaralásra, ennyivel kell beérnünk. Nem panaszkodom, mert csodálatos munkám van, jó érzés, hogy a közönség is szeret. Amúgy is az a típus vagyok, aki igyekszik minden helyzetben megőrizni a jókedvét és nem azon keseregni, hogy milyen rossz neki” – kezdi Éva.
Bár sokat játszik a közönségnek, szabadideje ennél több lesz az idei nyáron, csak nem olyankor, amikor a férjének. Felváltva fognak unokázni is. Jónás már hároméves, Éva számára elmondhatatlan boldogság a közelében töltődni két előadás között. „Még össze vannak nőve az anyukájával, de már hozzám is egyre inkább ragaszkodik. A Balatonon van egy kis faházunk, amikor csak tudok, megyek oda hozzájuk. Szeretem átélni vele az egyszerű mindennapokat, ahogy reggel betotyog a szobámba, hogy kitaláljuk, mit játsszunk együtt. Én inkább az a fajta nagymama vagyok, aki játszik az unokájával, nem pedig süt-főz. Kiváltságos helyzetnek élek meg minden vele töltött pillanatot, úgy tervezem, idén megtanítom biciklizni, és többször is elviszem majd az állatkertbe” – tervezgeti Éva.
„Apukám fitten tartja magát”
Éva februárban sajnos elveszítette az édesanyját, örömmel tölti el azonban, hogy 95 éves édesapja még közöttük lehet. „Amikor csak találkozik Jónással, elbeszélget vele. Szerencsére apukám fitten tartja magát, sokat olvas és szerencsére még mindig jó egészségi és mentális állapotban van.”
A színésznő unokája májustól már óvodás. Nagymamája reméli, mihamarabb beszokik, és ő is elmehet érte. „Még csak a lányommal együtt voltam, nagy öröm volt, ahogy megmutatott mindent. A legjobb döntésnek tartom, hogy olyan intézménybe járhat, ahol napi szinten angol nyelven is tartanak tematikus foglalkozásokat nekik. Jónás még keresi a helyét a társai között, és ahogy egyre inkább felfedezi az új környezetet, önmagát is jobban megismeri.”
Kiemelt kép: Archív
