Lánya, Kriszti tíz éven át küzdött azért, hogy édesanya lehessen, és hogy ez 43 évesen megadatott neki, azt egyfajta csodaként élik meg. „Az én egy szem lányom édesanya lett, és nem győzöm gyönyörködni a piciben. Ragyog az arca, mosolyognak a szemei, egyfajta földöntúli boldogság lengi körül, amitől az anyai szívem csordultig van – kezdi a 70 éves nagymama. – Bár friss anyuka, roppant tudatos. Járt felkészítőkre, elolvasott vagy egy tucat szakirodalmat, így nincs szükség arra, hogy tanácsokkal lássam el, miként nevelje a picit, viszont szerencsére a kétkezi segítség jól jön neki! Sokat sertepertélek az unokám körül: babusgatom, altatom, fürdetem, pelenkázom… Ez nekem mind ajándék. És a legnagyobb örömmel látom el a nagymamai teendőimet. Ugyan rengeteg a munkám, előadás előadás hátán, plusz a ház körül is mindig van tennivaló, de ha kell menni az unokámhoz, már dobok is el mindent – mondja a színésznő.
Aznap is kettőt játszott, mikor az unokáját megkeresztelték. „Pünkösdvasárnap volt a keresztelő, és Horváth Zoltán atya – aki nekem jóbarátom – keresztelte meg Vincét. Megható szertartás volt, de sajnos az azt követő családi összejövetelre nem tudtam elmenni, rohannom kellett a színházba játszani. De amint vége lett a darabnak, becsatlakoztam az ünnepségbe. Ilyen időszakot élek most, szétszakadok, de megéri! A közönség mindig tölt, az unokám meg aztán végképp. Olyan jó baba, tényleg csak akkor sír, ha fáj a pocakja, vagy ha valami nyűgje van. És hogy kire hasonlít, az még nem derült ki, de remélem, hogy egy kicsit rám is ütött a gyerek!”
„Anyucikám, sokáig éljél!”
„Kicsit későn, 70 évesen lettem nagymama, és hogy sokáig részt vehessek az unokám életében, oda kell figyelnem magamra. A lányom szokta is mondogatni, hogy ’Jaj anyucikám, sokáig éljél!’ Hát igyekszem mindent megtenni azért, hogy így is legyen, hogy láthassam az unokám felcseperedni.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba