Ritka, hogy egy nő nem vágyik fehér ruhára, hatalmas, romantikus esküvőre, Éva azonban már kislány korában sem álmodozott nagy felhajtásról, népes vendégseregről, csakis arról, hogy egyszer megtalálja a hozzáillő férfit, akivel örökre boldog lehet. Ez a valaki pedig közelebb volt hozzá, mint sejtette.
A csillagok is megjósolták
Bár egy épületben dolgoztak a Magyar Televízióban, Éva hosszú évekig a nevén és a foglalkozásán kívül semmit nem tudott Laciról, aki egyszer csak vette a bátorságot, és felhívta őt. „Állati helyes stílusban eldumáltuk az időt, és felajánlotta, hogy hazavisz munka után. Egy aranymetálzöld Peugeot-val – akkoriban az nagyon menő autó volt – várt. Megláttam egy baromi magas, baromi jóképű pasit, de a másnapi ebédre mégsem mentem el. Megijedtem tőle, mert sok volt a dumája – emlékszik vissza Éva. – A randink helyett elmentem vásárolni a barátnőmmel, úgyhogy többé nem keresett.”
Laci nem törődött bele a történtekbe, mivel már az első pillanatban eldöntötte, hogy megszerzi ezt a mindig vidám teremtést, aki megbabonázta a mosolyával. „Rettentően piszkálta a csőrömet, hogy nem érdekeltem és nem jött el velem ebédelni – veszi át a szót Laci. – Bár közben lett másik kapcsolatom, a fél szemem mindig ezen a mosolygós csajon volt, nem adtam fel, hogy egyszer az enyém lesz.” Csak egy évvel később elegyedtek újra szóba egymással. „Először kicsit közönyös volt, de aztán elhívott egy italra – folytatja a történetüket Éva. – Az előző napokban megjósolták, hogy a horoszkópom szerint egy Bika jegyű férfi illik hozzám, úgyhogy rákérdeztem a csillagjegyére, mielőtt igent mondtam. Stimmelt a dolog.”
Áldott állapotban mondta ki az igent
Szinte az első csók után összeköltöztek, Éva 32, Laci 36 éves volt akkor. Pár nappal később Laci kétéves kisfiát, Tomit is megismerhette a bemondónő. „Éva kivételes nő, aki a kisfiammal együtt szeretett belénk. Azt gondolom, kevés ilyen nő létezik a világon. Tomikám rengeteg szeretetet kapott, kap tőle a mai napig” – mondja most is elérzékenyülve Laci. Két év után a közös gyermekük is megfogant, a kispapa akkor javasolta, hogy házasodjanak össze. „Én addig nem igazán akartam – meséli Éva. – Neki már volt egy nagy esküvője, engem pedig valahogy ez sosem érdekelt. Kislányként sem álmodoztam ilyesmiről, a tévézés miatt pedig bőven kiélvezhettem a gyönyörű ruhákat, sminkeket és az engem csodáló tekinteteket.” De Laci kérésére végül pikpakk megszervezte a nagy napot, amin rajtuk kívül összesen tíz fő, a legközelebbi családtagok és barátok voltak jelen.
A ceremónia után mentek dolgozni
„Laci épphogy hazajött egy franciaországi munkáról, másnap, keddre volt időpontunk az V. kerületi tanácsnál – folytatja Éva. – Kiderült, hogy ő dolgozik aznap, de mivel fél 1-re hívtak minket, szerencsére ebédidőben át tudott szaladni. Csajkovszkij b‑moll zongoraversenyére bevonultunk, kimondtuk az igent, majd mindenki ment vissza a dolgára. Ennyi volt” – nevet fel. Pár nappal később azért a barátaikkal is megünnepelték a kedvenc vendéglőjükben. De ma is úgy érzik, nem a papír tett hozzá a kapcsolatukhoz: előtte és a mai napig ugyanúgy szeretik egymást, ahogy a legelején.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel
