Ákos már abban a pillanatban, hogy megismerte a festőművészt, tudta, hogy kettőjüknek dolguk van egymással. „Az első találkozásunkat a festészetnek köszönhetjük. Én mint diák érkeztem Évihez, hogy tanítson – emlékszik vissza a férj. – De egy ecsetvonást nem húztam, ugyanis órákon át elmélyülten beszélgettünk. A második találkozás is hasonlóan telt, talán egy vásznat már sikerült lealapoznunk, de igazából akkor is inkább egymásra figyeltünk. Estébe nyúlóan meséltünk az életünkről, magunkról, sőt, mikor eljöttem, telefonon folytattuk tovább. Egy órát nem töltöttem otthon, már indultam is vissza Évihez. Amint kinyitotta az ajtót, egymásnak estünk, a karjaimba zártam, hosszan csókoltam – és azóta el sem engedtem.”
Kiemelt kép: Smagpictures
