Kevés színész mondhatja el magáról, hogy montreali, pekingi és velencei filmfesztiválok vörös szőnyegein fotózta őt a nemzetközi sajtó, játszik színházban és tévésorozatban, és még meg is él belőle – mindezt 29 évesen. Evelin köztük van. „Sokkal szebb életet élek, mint amilyet kislány koromban reméltem. A kemény munka juttatott el idáig, soha nem volt hátszelem, anyu különben is korán felhívta rá a figyelmemet, hogy csak magamra számíthatok. Ahogyan egyszer mondtam, pucér seggel sétáltam el Kisömbölytől Velencéig – mosolyog Evelin, arra utalva, hogy gyerekkora kis részét egy nyírségi tanyán töltötte, Ömböly mellett. – A szüleim különváltak, a testvérem és én anyuval a tanyán maradtunk – meséli Evelin, aki első osztályos volt, amikor Éva asszonynak végre sikerült eladnia a tanyát és Debrecenbe költöztek. – Anyu kitartása, ereje, akarata volt a példa. A tanyáról hóban, sárban, napsütésben vitt iskolába, balettozni, szavalóversenyekre, mert hamar felismerte, ez az én utam. Rengeteg erőfeszítést tett értem, és persze a testvéremért.”
Evelin tehetségét hamar felismerték, tapsoltak neki gyerekszínészként, dolgozott tévés műsorvezetőként, forgatott Nemes Jeles Lászlóval. Közben párszor padlót fogott. „Rengeteg szereplőválogatáson mondtak nemet, de felálltam, és mentem tovább, mert mindig eszembe jutott anyu mantrája, hogy minden rendben lesz. Boldog vagyok, attól meg még inkább, hogy büszke rám – mondja Evelin, akinek az édesanyja nemrégiben Pestre költözött. – De nem avatkozik bele az életembe, például nem nyaggat, hogy mikor megyek férjhez, és mikor lesznek unokái, úgyis tudja, hogy ez még odébb van. Nem elsősorban unokákkal szeretném meghálálni a sok törődését és erőfeszítését, hanem azzal, hogy tudja, feltétel nélkül szeretem, megállom a helyemet az életben.”
Kiemelt kép: Smagpictures