Nem győzi hangsúlyozni, ő választotta ezt az életformát, amiért vállalja is a felelősséget. Ugyanakkor tudja, hogy jó döntést hozott. Ettől még fontosnak tartja, hogy beszéljen arról: néha neki is joga van a dühre vagy a szomorúságra, mint ahogy minden egyedülálló szülőnek.
„Óvnom kell a lelkét”
Ebben az évben számára is csőstül jött a baj. Ő és a kisfia is lebetegedtek, és mivel Patrick osztálytársai sorra elkapták a vírust, anya és fia közel három hónapot töltött karanténban. Ez idő alatt a híresség jó néhány munkától is elesett. És mint mondja, nem volt mit tenni, mint ebben a lehetetlen időszakban is helytállni, lehetőleg úgy, hogy Patrick keveset érzékeljen a küszködéséből. „A fiam még nagyon kicsi, nyolcéves, akinek óvnom kell a lelkét. Sajnos azonban nem mindig tudok elvonulni, így sok telefonbeszélgetésnek is a tanúja lesz, amelyek nem túl kellemesek. Betegség, vagy egy munka elvesztése… Szeretném megkímélni őt a problémáimtól – és talán az jelenti a legnagyobb kihívást egyedülálló szülőként, hogy ezt hogyan tegyem. Egy biztos, nem rejtem el előle sem a könnyeimet, sem a dühömet, fontos, hogy lássa, anya sokféle érzelmet él meg.”
„Én vagyok neki a fő példa”
Ági nem tökéletes édesanya szeretne lenni, hanem elég jó. „Egy időben gyakran mondogattam, mikor valami nem jött össze, vagy csak ügyetlen voltam, hogy béna vagyok, hogy nekem ez sem sikerül, és sorolhatnám. Majd amikor észrevettem, hogy ez a minta visszaköszön a kisfiamon, azonnal abbahagytam saját magam ostorozását. Nekem ezek csak úgy ’kicsúsztak’ a számon, de tőle hallani, hogy nem elég jó, nem elég ügyes valamiben, felnyitotta a szemem. Ráadásul már most látszik rajta egyfajta maximalizmus; például gyöngybetűkkel ír, a tanárnő külön megdicsérte érte, de rengeteget is gyakorol otthon. Patrick képes százszor is leírni egymás után egy betűt, és hiába mondom neki, hogy már a hatodik is gyönyörű volt, addig csinálja, amíg számára tökéletes nem lesz. Pont emiatt nem szabad azt hallania tőlem, hogy magamat kritizálom, mert átveszi. Én vagyok neki a fő példa, és ha már így alakult, akkor igenis a legtöbbet hozom ki magamból, az anyaságomból. És mivel engem is sokat dicsértek, szeretgettek a szüleim és a keresztanyukám, ezt adom vissza a kisfiamnak is.”
Olyan nagy baj még sincs
Ha önmagában a tavalyi év nem járt volna elég stresszel, karácsony előtt pár nappal tönkrement a fűtésük is. És ez még nem minden. „A kisfiamnak azon az éjszakán begyulladt a foga, másnap vihettem orvoshoz, keríthettem azonnal szerelőt. Bőgtem egy sort, aztán a tettek mezejére léptem. Szereztem ideiglenes olajradiátort, felcipeltem a lakásba, majd azt mondtam magamban, hogyha még szenteste is az ügyeletre kell szaladni Patrick foga miatt, akkor is van miért hálát adni. Itt vagyunk egymásnak, a szüleim jól vannak, én meg majd csak megoldok mindent, ahogy eddig is. Ilyen vagyok, roppant érzékeny, de olyan erő lakozik bennem, ami néha engem is megdöbbent. Nem mondom, olykor lelkileg elképesztően kimerülök. Korábban beszéltem már pszichológussal, jártam kineziológushoz is, a családom mégis a legnagyobb támaszom az életben. Viszont tudom, hogy a gondolataimmal, a gondjaimmal összességében mégiscsak egyedül kell megküzdenem. Mégis hiszem, a Jóisten pont annyit tesz a vállamra, amennyit elbírok.”
Kiemelt kép: Smagpictures
