Hajdu Steve-vel a Dupla vagy semmi című darab apropójából beszélgettünk, aminek november 13-án lesz a bemutatója a Centrál Színházban. Az előadás mellett szóba került még a napirendje, az életmódja, és hogy a színészeten kívül milyen más szenvedélye van még.

Hiába a több évtizedes rutin, Hajdu Steve a mai napig izgul a premier előtt. Bár pár hete egy nyílt próbán már eljátszották a Dupla vagy semmit néhány tíz néző előtt, most, hogy közeledik a bemutató ideje, a színész olyannyira izgatott, mint egy kisgyerek karácsony napján.

„A visszajelzésekből úgy sejtjük, hogy a nézők szeretni fogják ezt a darabot. Az a maréknyi ember, aki már látta, ott nevetett, ott reagált, ahol kellett, ami nekünk, színészeknek megnyugtató.

Pláne az olyan izgulós színésznek, mint amilyen én vagyok

– mosolyodik el.

„Ezt a néző persze nem látja. De nekem tényleg minden egyes premier olyan, mint a karácsony. Mintha egy ajándékot nyújtanék át, amit szépen becsomagoltam, és csak remélem, hogy örülni fognak neki.

Meg ebben van egy jó adag hiúság is, nem tagadom. Hiszen mindannyian azért csináljuk, hogy tetsszünk.

„Nem csak a színészet az egyetlen szerelem az életemben”

Hajdu Steve nem az a fajta színész, akihez a premier napján hozzá sem lehet szólni. Sőt babonái vagy fura szokásai sincsenek, amik nélkül azt gondolná, kudarcra van ítélve az esti előadás. De igaz, hogy az az napját egészen más szellemiségben tölti.

„A premier napján kényelmesen megreggelizem, megadom a módját. Pirítóst szoktam enni avokádóval és buggyantott tojással, frissen facsart narancslével.

Majd elszaladok premierajándékot venni a kollégáimnak: a lányoknak virágot, a fiúknak pezsgőt.

És hat helyett már ötkor bemegyek a színházba. Mást aznapra nem is tervezek.”

Steve már hosszú ideje szabadúszó, több színházban is játszik. Mellette vannak improvizációs és irodalmi estjei is.

Mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Én például annyira szeretek golfozni, hogy a reggel tízes próba előtt csak azért felkelek hatkor, hogy hétre már a pályán legyek. Ez értelemszerűen a mentális állapotomra is jó hatással van.

De ilyen a zenélés is. Napi szinten gitározom. Legutóbb a Carson Coma Gabi című számát tanultam meg eljátszani. Tehát nem csak a színészet az egyetlen szerelem az életemben” – jegyzi meg vidáman.

„Rendes felnőtt ember vagyok”

A színész évekkel korábban megfogadta, nem beszél a magánéletéről. Mindennapjaiba azonban bepillantást enged.

Rendes felnőtt ember vagyok, ráadásul szeretem magam körül a rendet, tehát mosok, főzök, takarítok magamra, és lehajolok a koszos zokniért

– neveti el magát.

„Persze olyan is van, hogy nincs kedvem semmihez, és elnyúlok egy kicsit a kanapén. De ez a ritkább. Sokat megyek, igyekszem rendszeresen mozogni is. Például a Centrál Színházba gyalog járok, és hazafelé is sétálni szoktam, ami durván 12500 lépés Azért az nem is olyan rossz…” – magyarázza.

A barátaimra is mindig szánok időt. Jólesnek a közös vacsorák, programok. Ha időm engedi, még egy pár napos golftúrára is el szoktam menni velük.

Voltunk már Spanyolországban, Egyiptomban. A színház kapcsán is szoktam utazni. A Randiverzum című darabunkkal, amit Cserna Luluval játszunk, nemrég voltunk Hollandiában, Münchenben. Szóval zajlik az élet, de én ezt szeretem.”