Egy véletlen hozta őket össze, amikor még mindketten sokat buliztak az éjszakában. Manapság örülnek, ha évente egy közös ebédet össze tudnak hozni. A story.hu-nak elárulták, hogyan lettek barátok és mi a közös történetük.

Tavaly, amikor Kapócs Zsóka feltűnt a Kincsvadászokban, Molnár Viktorral csak annyit árultak el a kapcsolatukról, hogy két éve próbálnak összehozni egy közös levesezést. Zsóka pedig pikírten megjegyezte, Viktor „akkora sztár lett”, hogy rá már nem is jut ideje. A köztük lévő közvetlen stílus azonnal többet feltételezett felületes ismeretségnél és annál, hogy a szép terek és műtárgyak iránti rajongásuk miatt szakmai körökből ismerik és tisztelik egymást egy ideje.

Honnan ismeri egymást Kapócs Zsóka és Molnár Viktor?

A kapcsolatuk azonban jóval régebbre datálódik annál, hogy Viktor önálló galériát nyitott, és hogy Zsóka is lakások dekorálásával kezdett foglalkozni. A 2010-es évek elején Kapócs Zsókát még színésznőként olyan szerepekben láthattuk, mint a Rómeó és Júlia, az Elisabeth, az Abigél, a Csókos asszony vagy a Nini kamikaze kabaréja, és egyszemélyes Karády estjei is népszerűek voltak. Ebben az időben pedig létezett egy hely a belvárosban, amely nem volt messze a Budapesti Operettszínháztól és a Thália Színháztól, ahol Zsóka a legtöbbet játszott. A helyen a 2010-es évek elején a pesti bohémélet színe-java is szívesen megfordult, a Kincsvadászokból ismert műtárgykereskedő, Molnár Viktor is rendszeresen járt oda egy nagyobb társasággal, amikor Zsókával találkoztak.

„A Thália Caféban ismerkedtünk meg egy véletlennek köszönhetően. Arra emlékszem, hogy hamar beszédbe elegyedtünk, de nem csak úgy felületesen. Tényleg annyira jót dumáltunk, hogy amikor elárulta, hogy Hévízre készült a gyerekeivel nyaralni, meghívtam egy előadásomra. Akkoriban jártam az országot Karády Katalin és Edit Piaf dalaival. És Viktor persze mondta is, hogy mindenképpen eljön, de azért bevallom, én ezt akkor, ott nem vettem tőle annyira komolyan. Egy buli hevében sokszor ígér meg olyasmit az ember a másiknak, amit esze ágában sincs teljesíteni, vagy másnapra talán el is felejti.

De Viktor tényleg ott állt a közönség soraiban, tényleg kíváncsi volt arra, hogy én színésznőként mit adok elő a színpadon. És ez nem csupán jól esett, hanem annyira sokat jelentett nekem, hogy onnantól kezdve komolyan vettem ezt az ismeretséget. Innen datálódik a mi régi barátságunk, ami most már legalább 15 éves

– emlékezett vissza Zsóka.

„Sosem volt több barátságnál”

A TV2 Kincsvadászok című műsorának laza, elegáns, de határozott üzletembere a story.hu-nak elárulta, az azóta bezárt Thália Café abban az időben valóban a törzshelyének számított. Egy közös ismerősük mutatta be neki az akkoriban színésznőként nagy sikereket elérő Zsókát.

„Arra emlékszem, hogy Zsóka már akkor is mindenről nagyon határozott véleménnyel volt, mi ketten azonban valahogy nagyon egy húron pendültünk, hamar megtaláltuk a közös hangot. Sosem volt köztünk több férfi-női barátságnál, viszont azon belül rengeteg mindent megéltünk együtt, óriási bulikat is. Emlékszem, volt, hogy egy lovaskocsit állítottunk meg a belvárosi éjszakában és taxi helyett azzal bóklásztunk tovább. De amióta Telkiben él, megritkultak a találkozásaink. Ha évente egyszer összejön egy találkozó, nosztalgiából mindig ugyanabban a vietnámi étteremben eszünk meg egy levest, ahol annak idején is sokat ebédeltünk együtt” – tette hozzá a kincsvadász.

Közös metszet: a lakberendezés

2015-ben már szakmailag is szorosabbá fűződött a kapcsolatuk. Zsóka abban az évben kezdett egy neves milánói iskolában tanulni lakberendezést, Viktor pedig épp ekkor megnyitotta meg a galériáját. És bár Zsóka ízlését leginkább a modern luxustárgyak jellemzik, míg Viktort a klasszikus antik dolgok és a századközepi bútorok szakértőjeként ismerjük, mindig volt miről beszélniük.

„Olyannyira, hogy mikor megnyitottam a sikeres dekorációs vállalkozásomat, akkor is Viktor volt az első, aki helyet kínált a termékeimnek. Az ő kirakatában állíthattam ki elsőként a kopogtatóimat. Már olyan közös terveink is voltak, hogy a galériája egy részét a rendelkezésemre bocsátja, amikor jött a koronavírus-járvány. Végül abból a tervünkből nem lett semmi, később pedig saját üzletet is nyitottam. Vásárolni is szoktam tőle. Imádom a tárgyait, egy kézzel festett szekrényébe valósággal beleszerettem, és sokáig az volt a lakásom éke. Most a padlásomon vár két tőle vásárolt lámpa, amihez segített az elektromos vezetékeket behúzatni, már csak a megfelelő burát kell megtalálnom hozzá.”