Olyanok, mint a tűz és a víz. Egyikük gyorsan beszél, gyorsan gondolkodik, de lassan hoz döntéseket. A másikuk talán lassabban szól, de gyorsabban, és mindenek előtt határozottan dönt. Mégis barátok lettek, annak dacára is, hogy kapcsolatukban volt egy mély törés, ami sokáig véglegesnek látszott.

Két csodálatos művésznő volt a Háttér Story podcast legutóbbi adásának vendége: Bánsági Ildikó és Hernádi Judit. A két legendás művész jelenleg a Játékszín Nyolc nő című előadásában játszik együtt. Kapcsolatuk azonban jóval régebben kezdődött, a Vígszínházban, ahol Hernádi már főiskolás korában játszott. Első közös premierjük a Jó estét nyár, jó estét szerelem volt, amiben Bánsági alakította Karácsony Nagy Zsuzsannát, Hernádi pedig a Fodrászlányt. Igaz, akkor közös jelenetük még nem volt. Aztán barátokká váltak. Aztán történt valami drámai, ami éket vert közéjük.

Kimaradt a közös est

Most pedig a Játékszínben több olyan darabban játszanak, amiben főként színésznők dolgoznak együtt. Hernádi Judit a Nyolc nő mellett a Menopauzában is csak kolléganőkkel áll színpadra, Bánsági Ildikó pedig a Naptárlányokban játszik, aminek szintén nagyrészt nőkből áll a szereplőgárdája. Ám mégis mindketten állítják, nincs a nők között furkálódás. Régebbi, nagyobb dívákról hallottak ilyen történeteket, de az ő idejükben ez azért már nem volt jellemző. „És jóindulatú irigység is van a világon! – jelenti ki Bánsági. – Egy időben volt köztünk egy kis súrlódás. Majd lementem Szolnokra, megnéztem Jucit, és én ott le tudtam térdelni előtte, mert ha valami olyat látok, én azt nagyon-nagyon-nagyon elismerem. Egyszer akartam volna vele közösen egy műsort csinálni, de azt mondta: ’Mucikám, én hogyha valakivel kiállok a színpadra, így külön, az én vagyok’ – már hogy ő maga. Szóval hogy nem kell neki partner ebben.” Ekkor Hernádi Judit a mellette ülő Bánságira nézett: „Ezt mondtam? Borzalmas ember vagyok.” „Ezt mondtad nekem – válaszolta Bánsági –, pedig gondoltam, hogy én gyors vagyok, te meg lassú, és milyen jópofa lett volna… De kimaradt az életünkből egy ilyen közös kettős.”

Egy mezőn értették meg egymást

De mindez akkor történt, amikor már kisimították a köztük lévő konfliktust. Mert bizony azt is bevallották, barátságukban volt egy éveken át tartó, nagy törés is, egy drámai mélypont. Ugyan köszönni azután is köszöntek egymásnak, de a barátságuk teljesen megszakadt. Sokáig úgy tűnt, véglegesen. „Ez egy nagyon drámai dolog volt, és úgy tűnt, hogy egy életre ’konyec filma’ lesz közöttünk” – mondta Hernádi.

És akkor történt valami, egy különleges helyzet, ami akár egy filmjelenet is lehetett volna. Egy születésnapon, egy mezőn maradtak kettesben, véletlenül, amire Hernádi így emlékszik vissza. „Egyszerűen egymással szemben kibeszéltük ezt az egészet. Ott, akkor tulajdonképpen megértettük egymást. Nem békültünk akkor még ki, de megértettük egymást. Aztán a Jóisten összehozott minket a Játékszínben.”

Ildikó a Mennyei hang című előadás főszerepét játszotta, amiben Hernádi is megnézte. Nagyon tetszett neki az alakítása, és gratulált kolléganőjének, aki akkor még kissé kétkedve fogadta a méltatást. De aztán Ildikó beugrott a Nyolc nő című előadásba, ahol hosszú idő után újra együtt álltak színpadra. Ez pedig mindent megváltoztatott. A közös munka visszavezette őket a régi barátsághoz. Azóta újra beszélnek, hívják egymást telefonon, üzennek egymásnak. „Azt tudom mondani, hogy bennem a szeretet jött vissza, hogy hát ő a Juci, és én örülök, hogy ha a Juci hív, és ha ő hív, akkor az azért nem mindegy…” – mondja Bánsági.

„Rendbe jöttünk”

Amikor a műsorvezető felveti, egy ilyen nehézség leküzdése után a szeretet talán még erősebb is tud lenni, Hernádi így felel: „Elképzelhető, mert ez egy olyan lelki kátyú volt, amibe ott mi belekerültünk. Mind a ketten, mély érzelemmel átélve. Igazoltan volt egy gondunk egymással szemben, ami nem magánéleti probléma, ezt hozzá kell tenni. De mély, nagyon mély dolog volt, és azt hittem, hogy soha nem is lehet kiköszörülni, de hát rendbe jöttünk, és ez klassz. És ez így valójában a valódi barátságot vagy a valódi emberszeretetet mélyítette el.”

Négy évig vacillált

Az interjú alatt folyamatosan derül ki, hogy a barátnők mennyire különböznek egymástól. Hernádinak szüksége van a szabadúszó lét kötetlenségére, Bánsági viszont egyáltalán nem érezte jól magát egyedül, ő szeret társulatban lenni. „Amikor szabadúszó voltam, nyolc szerepet adtam vissza. Van egy rossz tulajdonságom. Hiá­ba kaptam nagyon jó szerepeket különböző helyekről, mindet visszaadtam, mert a karakter szerint harmincnak kellett lenni, és én pedig már sokkal több voltam. Így még egy filmszerepet is visszautasítottam. Nagyon-nagyon igazságtalan voltam magammal szemben. Aztán meg azt vettem észre, hogy nincs egy feladatom sem. Négy év volt az is, mire elhagytam a Vígszínházat, pedig én már előtte négy évvel szóltam, hogy elmegyek, de mégis ennyi ideig ott maradtam.”

Hernádi Judit viszont egészen máshogy áll egy ilyen helyzethez. „Nekem egyszerűen belső kényszerem van, ami ellen nem tudok tenni. Ha úgy érzem, muszáj nemet mondanom, nem tudok ellene tenni. Néha van, amikor vacillálok, és én azt nagyon rosszul élem meg. Akkor nem jutok el a döntésig, akkor sodródom, gyenge vagyok, és belesodródom dolgokba. Ez egyszer-kétszer előfordult. Nem jó érzés…”

Előbb kellett volna

Ám mindkét színésznőről elmondhatjuk, hatalmas erő van bennük, még ha ez másként is mutatkozik meg a külvilág számára. „Én Jucit nagyon erős nőnek tartom, de egyébként, ha belegondolok az életembe, a pályámba, akkor szerintem én is az vagyok – mondja Ildikó. – Csak nem így élem meg. Én mindig így bizonytalankodok, meg buta szőkének tartom magam sok helyzetben, de közben ez mégsem igaz, mert a végén egyszer csak ott van a pont, és akkor meglépem azt, amit kell. Arra is rájövök, hogy előbb kellett volna.” „Ő egy kicsit többet vár, többet beszél, erre mond, arra mond, és csak aztán mondja ki azt, amit gondol” – teszi hozzá Judit.

A teljes beszélgetést, amiben a művésznők még számtalan témáról, többek között a gyermekeikről is mesélnek, keressék a Story magazin YouTube-csatornáján!