A frissen elvált egykori Viszkis rabló nemcsak a múltja legsötétebb pillanatairól vallott, hanem arról is, hogy közel a hatvanhoz már alig maradt beteljesületlen álma. Ambrus Attila arról is beszélt, mi az a két dolog, ami számára mindennél fontosabb.

Ambrus Attila már nem menekül, nem rabol, és úgy tűnik, a nagy álmokat is maga mögött hagyta. Alig másfél hónappal azután, hogy kiderült, 11 év házasság után külön utakon folytatja feleségével, Rékával, az egykori Viszkis rabló őszintén beszélt arról, hol tart most az életében.

11 év után ért véget a házassága

Június 2-án az egész országot meglepte a hír, amikor kiderült, hogy véget ért Ambrus Attila és felesége, Réka házassága. Az egykori bankrabló ritkán engedett betekintést a magánéletébe, ám amikor kivételt tett, mindig egy harmonikus, összetartó család benyomását keltették. Éppen ezért sokakat ért váratlanul, amikor kiderült, hogy Attila 58 évesen új fejezetet nyitott az életében.

Pedig kapcsolatuk ígéretesen alakult. Attila és Réka 2012-ben egy kolbászfesztiválon ismerkedtek meg, és a köztük lévő húsz év korkülönbség sem tudta megakadályozni, hogy egymásba szeressenek. Három évvel később egy ősmagyar sámánszertartás keretében mondták ki az igent, majd megszületett két gyermekük is: Anna 2019-ben, Magor pedig 2021-ben.

58 évesen kezdett új életét Ambrus Attila

A szakítás híre végül a család egyik ismerősén keresztül jutott el a nyilvánossághoz.

„Már egy ideje szétköltöztek, Réka visszaköltözött Bajára. A barátaikat is meglepte a hír, hiszen sokáig nagyon összetartó pár voltak. Bár náluk is voltak viták, mint bármelyik másik kapcsolatban, ettől még boldog családnak ismertük őket. Már a házukat is árulják” – mondta az informátor, később pedig maga Ambrus Attila is megerősítette a válás tényét.

A hír igaz, a feleségemmel különválunk. Nem akarom szépíteni a helyzetet, az én nehéz természetem vezetett idáig. Nem vagyok egy könnyű ember, a feleségem pedig tíz évig bírta mellettem, amiért maximális tisztelet jár neki

A válás részleteiről azóta sem beszélt, az Utolsó Vacsora című műsorban azonban őszintén mesélt arról, milyen múltat cipel, mire a legbüszkébb, mit bán a leginkább, és közel a hatvanhoz hogyan tekint saját életére.

A szeretet hiánya végigkísérte az életét

Attila szerint minden ott kezdődött, hogy gyerekként nem azt kapta, amire a legnagyobb szüksége lett volna.

„A gyerekkoromból talán az egyetlen igazán meghatározó dolog, ami a mai napig visszatér az életemben, az a szeretet hiánya. Néha elgondolkodom rajta, hogy ha több szeretetet kapok, talán egészen másképp alakul minden. Szeretetből kevés jutott, verésből viszont annál több. Ilyen az élet...” – vallotta be a műsorban az egykori bankrabló, majd arról is beszélt, hogy a börtön falai között értesült édesapja haláláról. A hír nemcsak megrázta, hanem fordulópontot is jelentett számára.

„Egy újságból tudtam meg, hogy meghalt az édesapám, és ez nagyon mellbe vágott. Nyolc-tíz éves lehettem, amikor azt mondta, hogy egyszer a börtönben fogok megrohadni. Akkor, 2002-ben, amikor 17 évet kaptam, úgy éreztem, ezt a csatát elveszítettem. De azt is eldöntöttem, hogy a meccset nem akarom végleg elbukni. Muszáj volt változtatnom.”

Nem tapad vér a kezéhez

Az egykori Viszkis rabló nem próbálja szépíteni a múltját. Azt mondja, mindig attól félt a legjobban, hogy egyszer valakinek az életébe kerülhet, amit tett.

„Nem vagyok ijedős ember, de attól mindig féltem, nehogy úgy használjam a fegyvert, hogy valaki meghaljon. Amit csináltam, az súlyos bűncselekmény volt, ezt nem vitatom. Negyvenhét rendbeli rablással vádoltak, és a fegyver nem játék. Szerencsére nem tapad vér a kezemhez. Leültem a büntetésemet, és ha tényleg ez lenne az utolsó vacsorám, azoktól kérnék bocsánatot, akikre valaha fegyvert fogtam. Ezt egyébként többször is megtettem a bíróságon. Van, aki megbocsátott, van, aki nem, van, aki úgy éli az életét, hogy gyűlöl. Ezzel csak az a problémám, hogy ha valakit gyűlölünk, akkor elmegy az energiánk és arra fókuszálunk, nem pedig arra, hogy élünk és megbocsássunk.

Pedig azt gondolom, hogy mindenkinek jár egy esély. Én nem tettem olyat, amit ne lehetne visszafordítani. Az életemnek rengeteg ciklusa volt, de alapjába véve azt gondolom, hogy a mérleg egyensúlyba került

„Megettem a kenyerem jelentős részét”

Attila aztán azt is bevallotta: már nem hajszolja a nagy álmokat. Úgy érzi, a bakancslistája szinte teljesen ki van pipálva.

„Sokan kérdezik, valójában ki Ambrus Attila. Lehet furcsán hangzik, de én egy életművész vagyok. Egy túlélő, aki sok mindenen keresztülment.

Lassan hatvanéves leszek, ez már a B oldal, megettem a kenyerem jelentős részét. Ma már megtaláltam a számításaimat. Igyekszem tisztességesen élni, elvégezni a dolgaimat, és úgy lefeküdni este, hogy reggel ne törjék rám az ajtót. Van még egy-két tervem, de túl vagyok az életem derekán. Már nincs sok vágyam.

Ha csak egy napom lenne hátra, valószínűleg egy jó üveg whisky mellett ülnék a barátaim és a szeretteim körében. Nagyjából mindenem megvan, amit szerettem volna. Az élet sokat adott, sokat el is vett, de ma már azt érzem, kiegyensúlyozott ember vagyok.”

Ők az élete fő mozgatórugói

Attila ugyanakkor azt is beismerte, hogy van valami, ami mindennél fontosabb számára, és aminél nagyobb ajándékot soha nem kapott az élettől.

„Az első és legfontosabb a két gyermekem születése. Az beleégett a retinámba. Amikor az embernek gyereke születik, egy kicsit halhatatlanná válik. Az életem fő mozgatórugói ők, ezt semmi sem tudja felülírni.”