Az énekesnő sokat mondogatta régen, hogy ha nagyon öregek lesznek, repüljenek majd sokat. „És ha lezuhan a gép, legalább együtt leszünk. Ma már nem mondok ilyesmit” – mondta nevetve a Ridikül Sikersztorik podcast műsorban Klárika.
„Csak aludni fogok”
Azt mondja, ha összeadják az idegenben töltött hónapokat, akkor közös életükből tízet biztosan külföldön éltek. Igaz, manapság már nem annyit és nem is olyan hosszú időre utaznak, mint annak idején. Voltak olyan időszakok is az életükben, amikor hat-nyolc hónapokat töltöttek a tengerentúlon, de az utóbbi években már Spanyolország lett a kedvenc úti céljuk. Igaz, ezt a „luxust” is nagyon régen engedték meg utoljára maguknak. „Másfél év után most először elutazunk három egész hétre. Nem is tudom, hova írjam fel. Első héten csak aludni fogok. De nagyon nyugodtan fogunk útra kelni, mert a kiskutyánkat is visszük magunkkal. És így most tényleg egy jó pihenésre készülünk. Úgy tervezzük, hogy ezután gyakrabban fogunk menni. Tudok már ott egyedül is mozogni: tudom, mi hol van, a legjobb street foodok, gyümölcsök. Spanyolul még jó lenne megtanulni” – folytatta.
„Megbecsüljük egymást”
Ahogy mennek előre az évek, úgy próbálnak hozzá alkalmazkodni. De lassítani még nem tudnak. Mindig a megújulást erejét képviselik: legyen szó zenei stílusról, életmódról, önismeretről. Nem véletlenül inspirálnak sokakat. De a jól megérdemelt nyugdíjas évek, a pihenés már egyre többször beszédtéma közöttük. Tervezik, hogy minél több időt töltenek majd a tengernél. Ennek ellenére a koncertjeik száma nem csökken. És bevallják, jó érzéssel is tölti el őket, hogy még mindig sokakat szórakoztatnak. „Hogy mi lesz, azt nem tudhatjuk. De ami most van, a mindennapok megélése, az fontos. Ezért csinálom én azt, de ez már egy rutin, hogy reggelenként megkeresem azt a zenét, ami nyugtató, elkészítem a reggelit, a gyümölcssalátát, a croissant-t vagy a lágy tojást, attól függően, hogy mihez van kedvünk. Van, akinek ezekre a dolgokra nincs úgy pénze, de az ember dolgozott már annyit, hogy ilyen luxusokat megengedjen magának. Gyerekkoromban én sem ismertem ezt, vagyis mégis, amikor anyukám sütötte a kemencében a kenyeret. Meg kiszaladtam a kertbe és bevittem a gyümölcsöt. Kívánom a mai gyerekeknek, meg a nagyobbaknak, éljék meg, mert csodálatos dolog. Ahogy az életem is az Gyuri mellett. Mert mi 46 éve egymásért vagyunk. Az emberek talán megszokják azt, hogy a másik ott van mellette. Pedig ezt nem lehet, nem szabad megszokni. És tisztelni is kell a másikat, mert az ember érzékeny. Nem lehet csak úgy odadobni semmit, egy ételt, egy mondatot sem. Mi nem is szoktuk. Mi megbecsüljük, hogy szeretjük egymást még mindig.”
Megpróbálták szétválasztani is őket
Azzal, ahogy képesek megújulni – legyen szó zenei karrierjükről, vagy az életmódjukról –, sokakat inspirálnak. Régen sem volt ez másként. Sőt, Torontóban meg is próbálták szétválasztani őket. Éppen az utazásaiknak köszönhetően Klárikának kétszer is más szakmát ajánlottak fel. „Más karriert is választhattam volna. Torontóban énekeltünk 1986-87 körül. Akkoriban a Toronto Sun című újság főszerkesztőnője egy magyar nő volt. Rendszeresen odajárt, ahol mi felléptünk. És én valahol vettem egy nagyon szép, selyemmel és bőrrel kombinált overallt. Olyan pirosat, amilyen pirosam azóta sem volt. Tetszett neki, és bár nem is tudtam róla, lefotózott a fellépésen, a képeket pedig elvitte a lap igazgatójának. Felkínálták, szerepeljek a címlapon bikiniben vagy fürdőruhában. Azonnal nemet mondtam, de ők győzködtek, akik azon a címlapon eddig megjelentek, mint karriert csináltak. Tetszett nekik, hogy én vagyok a szép énekesnő a vasfüggöny mögül, de ez meg engem sértett. Nem akartam modell lenni. Egy másik felkérést a kozmetikusi szakmámból kifolyólag kaptam. Volt egy házaspár, volt egy szép üzletük Torontóban. Imádták, hogy kozmetikus is vagyok. Mondták, ’Nyitunk a Blue Streeten egy szalont neked. Ülj bele, csináld.’ Én meg megkérdeztem, és akkor Gyuri mit fog csinálni. Nem akartam elszakadni tőle, mi együtt dolgoztunk.” De szerencsére akkor sem, azóta sem tudta senki elválasztani őket egymástól.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
