Címlapsztori

Vitray Tamás: A szülinapi buliján ő volt a játékmester – galériával

Nem akárhogyan ünnepelte a születésnapját: egy kvízzel, amit saját maga állított össze a családja és a barátai számára. Így nem csak ő ­kapott ajándékot, ő is szolgált meglepe­téssel.

Amikor a legendás műsorvezető-sportriporter és a hajdani operaénekes párja összekötötték életüket, Éva nem mást kért a sorstól, mint hogy háromezer-hatszázötven napot tölthessenek együtt. Lassan két év telt el azóta, így bőven van még idejük egymásra. Azt mondják, minden pillanat, amit együtt tölthetnek, felér egy ünneppel – de ezek közül is kiemelkednek a valódi alkalmak. Ilyen volt most Tamás 93. születésnapja.

A házaspár eredetileg úgy tervezte, hogy kettesben, otthon, gyertyafényes vacsorával ünnepelnek, végül másként döntöttek. „Mondanom sem kell, az én szívemhez közelebb állt volna, ha otthon maradunk, de a feleségem ötlete nyomán – amiért hálás vagyok neki – inkább a családi és baráti ünneplés mellett döntöttünk. Éva javasolta azt is, hogy a bulit egy játékkal kössük össze, így heteken át készültem, míg összeállítottam egy kvízt. A győzteseket – mert többen is voltak – kaparós sorsjeggyel ajándékoztam meg. Így nemcsak én kaptam meglepetést, hanem okozhattam is” – ­mesélte a tévés legenda.

Szívhez szóló történetek a múltból

Az ajándékok között számos szívhez szóló történet is felidéződött Tamás múltjából. Az egyik legmeghatóbbat orvos öccse, a kardiológus Vitray János elevenítette fel a nagy nyilvánosság előtt, így szólt:

6 fotó

„Hetvenöt éve készülök arra, hogy ezt elmondjam. A helyszín a Visegrádi utcai otthonunk. Én négyéves vagyok, a bátyám tízzel több. Én picike vagyok, ő jóval magasabb nálam. A labdámat kérem tőle vissza, ő magasra tartja, el nem érhetem. Odaadom, ha így kéred, mondja: ’Kedves bátyám, tisztelettel kérlek, hogy a labdámat add vissza!’ Én nem mondtam, ő nem adta, mire ordítva bőgtem. Azóta se kaptam meg a labdámat, de tőlem akár meg is tarthatja. Az epizód mindenesetre megmaradt bennem. De tanulsága van, megtanultam egy életre, hogy soha nem szabad feladni, mindenért meg kell küzdeni.”

Tamás ehhez a történethez csak annyit fűzött hozzá: „Tanítgattam az öcsémet, amit sokáig nem tudott elfogadni: nem lehet olyat mondani, add ide a labdámat. Az élet nevű játékban soha nem adják oda, vagy tudni kell szépen kérni, vagy meg kell szerezni.”

Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu

A Story legfrissebb számát keresse az újságárusoknál!

Megjelent a Story téli különszáma!

Megjelent a Story horoszkóp különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!