Lassan már öt éve, hogy Schell Judit és Schmied Zoltán elváltak. Ezzel kapcsolatban a színésznő mindig is szűkszavúan fogalmazott, a volt férje egy-egy mondatából lehet csak következtetni arra, mi történhetett közöttük. „Sok hibát elkövettem, amiket nem kellett volna. Jobban váltam volna el, nem megbántva embereket, vagy kevésbé megbántva. Nyilván ez bánt embereket, de lehet, hogy ügyesebben tudtam volna csinálni a mai fejemmel” – mondta A mi kis falunk színésze a Bóta Caféban.
Ugyan Zoltán azóta újraházasodott, boldog házasságban él Ágoston Katalinnal, volt feleségével jó a kapcsolatuk. „Abszolút jóban maradtunk, nincsen probléma. Minden megy a maga útján, csak maga az az időszak nem volt jó, mert nem csináltam jól” – jegyezte meg.
„Lett volna okom haragudni”
Ennyi idő elteltével Schell Judit is egészen máshogy vélekedik a történtekről, a volt férjéről. Mi több, szerinte ő is hibázott a házasságukban. „Amikor már mindenkiben rendeződtek a dolgok, nem kell továbbvinni a haragot. Tehát van annak egy egészséges ideje. Én nem tudok haragot cipelni… Lehet, hogy ez is ilyen személyiségfüggő. Én elfelejtem, hogy nekem haragudni kell” – mondta a színésznő a Nőszintén című YouTube-műsorban.
Ekkor a műsorvezető rákérdezett, hogy a Schmied Zolival való válása kapcsán lett volna-e oka haragudni. „Lett volna okom haragudni, nyilván. És biztos, hogy nagyon sok mindent meg is éltem.
Meg voltam nagyon dühös, meg elkeseredett, meg csalódott, meg megbántott, meg nem tudom…
De én utána ezeket lerakom. Mert hogyha ezeket én cipelem magamban még éveken át, akkor magamnak csinálok rosszat. Akkor én nem tudom jól érezni magam, márpedig én jól akarom érezni magam!”
„Nem gondoltam, hogy rosszabb nő vagyok”
Mindentől függetlenül úgy érzi, a női önbecsülése nem sérült. „Most ez lehet, hogy nagyon ellenszenvesen fog hangozni, de én nem a női önérzetemben lettem megbántva. Abban a pillanatban nem azt gondoltam, hogy én rosszabb nő vagyok… Nem gondoltam, hogy rossz nő vagyok. Más problémáink voltak. Más miatt történtek az elmenetelek. Ez az én hibám is – folytatta őszintén Schell Judit. – Felfogtam, átgondoltam, miben kell nekem változnom, vagy hogy miben kell nekem változtatnom ahhoz képest, ahogy éltem.”
Majd azt is kifejtette, mit ért ezalatt. „Például a hétköznapokat nagyon megoldja a gyereknevelés és a szakma. És az most mindegy, milyen szakma. És tulajdonképpen beáll ez a rutin, ami szépen felöleli reggel héttől este tizenegy-tizenkettőig – vagy egyig, ki meddig van fent – azt a napot. Szépen olajozottan tudja ezt két ember csinálni a gyerekeivel, hogy akkor ’te viszed, én hozom, bevásárlás’.
De elfelejtünk a másikra odafigyelni… Mert úgy gondoljuk, hogy ez elég, mert magától értetődik, nem kell kitalálni semmit, nem kell úgymond energiát belefektetni a kapcsolatba. És szerintem ez nagy hibám volt nekem, hogy hagytam.”
Úgy véli, még abban is vétett, hogy csakis a gyerekei igényeire figyelt. Így próbálta őket kompenzálni, hogy színésznőként a legtöbb este játszott, nem volt otthon. Mint mondta, nem szántak elég időt a kapcsolatukra.
Kiemelt kép és fotó: Vörös Szilárd, Birton Szabolcs/fotocentral.hu
