Nagy megrökönyödést keltett a rajongók körében, amikor néhány hónappal ezelőtt kiderült: 13 év után otthagyja a Tankcsapdát a zenekar gitárosa. Sidlovics Gábor most újabb kihívás elé néz, és az RTL ökölvívó-gálaműsorában indul a bajnoki övért.
Noha a zenéléssel továbbra sem hagyott fel, imádott hangszerét azonban egy időre félretette. Helyette bokszkesztyűt húzott, és nehézsúlyban méri össze tudását Noé Viktor színésszel. Sidivel a Sztárboxról és a Tankcsapdából való kiválásáról beszélgettünk.
Felébresztette a harcos medvét
Életében először fog kereskedelmi csatornán szerepelni a Zanzibár és a Tankcsapdba korábbi gitárosa. Igaz, a színpadon otthonosan mozog, a magamutogatás azonban mindig is távol állt tőle. Most sem ezért bólintott rá a felkérésre. „Nem akarom minősíteni a televíziós csatornákat, de nekem minden műsor kimaradt az életemből. Évek óta nem nézek tévét. Leszámítva a Sztárboxot. Az ökölvívás ugyanis mindig is érdekelt, és az is, hogy sporthoz nem értőként hogyan lehet a legprofesszionálisabban felkészülni a versenyre.
Amikor megkaptam a felkérést, nem sokat gondolkoztam. Kíváncsi voltam, hol vannak a határaim akár mentálisan, akár fizikálisan.
Fel kellett magamban ébreszteni a harcos medvét, ami egyébként mindig is ott lapult bennem, csak el voltam könyvelve a mosolygós, kedves Sidinek” – kezdi Sidlovics Gábor.
A galamblelkű rocker azt is elárulta, fél éve kőkeményen készül a megmérettetésre. „Komoly életmódváltást követelt a verseny. Teljesen át kellett alakítanom a hétköznapjaimat. A káros szenvedélyekről ugyan már jó ideje letettem, csak a kávé maradt meg, de az étkezésemet például át kellett alakítanom. Régóta vegetáriánus vagyok, ami nem könnyíti meg a helyzetemet, hisz most a sok fehérjebevitel a cél, úgyhogy igyekszem ennek megfelelően energiadúsan étkezni.”
Hű maradt az elveihez
A rendszeres edzés és a megfelelő táplálkozás mára az élete részévé vált. A közszereplést viszont egyelőre szoknia kell. A Tankcsapda tagjai ugyanis mindig kínosan ügyeltek arra, nehogy velük legyen tele a sajtó… „Ez a feladat viszont más. Jól áll nekem, hű tudok maradni az elveimhez. Ez szólt annak idején Tamás (Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosa – a szerk.) szereplése mellett is, amikor felkérést kapott a Kincsvadászok című műsorra. Ő is önazonos tudott maradni, és szerintem ez most rám is érvényes. Ez a szereplés nem magánéleti dolgokról szól, nem kell hülye ruhákban kézen állni, és közben nyers tojást enni” – taglalja Sidi.
Ráadásul már a fiúkkal sem kellett egyezkednie, a zenekari próbákhoz, fellépésekhez alkalmazkodnia. „Két nappal azután kaptam meg a felkérést, hogy kiszálltam a zenekarból. Szinte nem is volt időm feleszmélni a történtekből, egyből jött egy új feladat.”
„Eltávolodtunk egymástól”
A 49 éves rockerről márciusban derült, hogy 13 évig tartó szoros szövetség után otthagyja a Tankcsapdát. A zenész mindenkit meglepett a bejelentésével, köztük a zenekar tagjait, Lukács Lászlót és Fejes Tamást is. „Eleinte talán nem is értették a többiek a döntésemet, amit egyébként szakmai és személyes ellentétek miatt hoztam meg. Úgy eltávolodtunk egymástól, hogy az már kontraproduktív volt. Rám nézve legalábbis mindenképpen. Úgy meg nem akartam valamit csinálni, hogy az előtte szó szerint az életem volt – mutat az alkarján lévő Tankcsapdás tetoválására Sidi. – De már nem tudtam volna hittel csinálni.
Túlzás lenne azt mondani, hogy jó viszonyban maradtunk, de rosszban sem vagyunk.
Nem csörgünk össze mindennap, de ha találkozunk – és volt már ilyenre példa –, akkor értelmesen, kulturáltan tudunk beszélgetni” – meséli a rockzenész.
Sidi köszöni szépen, szép volt, jó volt, de elég volt ez az időszak. „Az egyik dalszövegünk szerint az egyetlen változatlan az örökös változás. És ez teljesen így van! Néha történnek olyan dolgok, amik sok mindent képesek megváltoztatni, még akkor is, ha hosszú ideig, akár évekig próbálja az ember ignorálni, nem észrevenni. Aztán eljön az a pont, amikor bár reménykedik, hogy nem marad így, de végül úgy marad. Olyankor kell feltenni a kérdést: maradni akar az ember, vagy egy másik utat keres. Én az utóbbi mellett döntöttem. Nagyon nehéz volt ezt meglépni, nem egy nap gondolkodás után határoztam így. Úgy szoktam fogalmazni, hogy le kellett vágnom az egyik karomat ahhoz, hogy a fejem megmaradhasson.”
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
