Story: Tavaly júliusban végleg magad mögött hagytad a baracskai börtönt, és immár a boldogasszonypusztai birtokodon, reintegrációs őrizetben töltöd a fennmaradó szabadságvesztésedet. Milyen érzések kavarogtak benned, amikor újra hazatértél?
Galambos Lajos: Zavarba ejtően jó érzések. A szeretteim olyan nagy felhajtást rendeztek az érkezésemre, amire egyáltalán nem számítottam. Az elmúlt időszakban aztán volt időm átgondolni az életemet, annak értelmét, és ma már tényleg úgy gondolom, hogy kevesebb is elég. Emberileg legalábbis mindenképpen jót tett nekem az elzártság. Ha nincsen ez az egész hercehurca, akkor biztosan rosszabb ember maradok, de mára megtanultam nevetni azon, amin más ember sírna.
Story: Hogyan néznek ki a mindennapjaid? Milyen az életed egy nyomkövetővel a bokádon?
G. L.: Heti háromszor hagyhatom el az otthonomat. Hétfőn és vasárnap reggel nyolctól délig, szerdán pedig reggel nyolctól délután négyig kapok kimenőt a megyehatárig, de orvosi vizsgálat, ügyintézés és hivatalos teendők esetén a Bv.-vel (Büntetés-végrehajtási Intézet – a szerk.) egyeztetve azon túl is mehetek. Napi négy órában a birtokon belül, a saját halgazdaságunkban dolgozom, aminek a fiam, István az ügyvezetője, azaz ő a munkaadóm. Igyekszem hasznosan tölteni az időmet, de továbbra is korlátozva vagyok. Még ha komfortosabban is élek, mint a börtönben, nem vagyok szabad ember! Még három hónap áll előttem, április végén jár le a büntetésem.
Story: Az elmúlt években számos örömben, sikerben, ám annál több nehézségben volt részetek a családoddal. A legnagyobb csapást tavaly novemberben mérte rátok a sors: váratlanul elhunyt a volt nejed, gyermekeid anyja, Boglárka. Hogy vagytok azóta?
G. L.: A volt feleségemmel egy életen át és azontúl is összekötnek minket a gyerekeink, Bogi, Lala és István. Családként azonban már négy éve nem éltünk együtt, mindketten új életet kezdtünk. A válásunk ellenére jó, mondhatni, baráti viszonyban maradtunk, a halála pedig sokként ért mindannyiunkat. Nem voltunk felkészülve egy ilyen tragédiára, minket is váratlanul ért a távozása. A halála előtt, vasárnap este még meglátogatott minket, és teljesen jól volt. Hozott rétest a gyerekeknek, és mi is beszélgettünk kicsit négyszemközt. Soha nem gondoltam volna, hogy azok lesznek az utolsó szavaink egymáshoz. Egy nap leforgása alatt ment el.
Story: Nyílt titok, hogy több egészségügyi problémával is meg kellett küzdenie. Régóta harcolt daganatos megbetegedéssel, igaz, az utóbbi időben úgy tűnt, jól van. Mi történt?
G. L.: Jól is volt. Legalábbis látszólag. Tizennyolc évig küzdött egy komoly betegséggel, amit sikeresen kezeltek, de aztán az hirtelen elhatalmasodott rajta. Egy kezelés előtt állt, ám azt már nem érte meg. Miután hazament tőlünk, kicsit gyengének érezte magát, rossz volt a közérzete, de nem akart bemenni az ügyeletre, azt mondta, másnap majd felkeresi az orvosát. Bár senki nem tudta, hogy ilyen nagy a baj, reggel mégis rossz megérzéssel keltem, és egyből felhívtam. A barátnője vette fel a telefont. Addigra már olyan rossz állapotban volt, hogy alig tudott járni és beszélni. Azonnal bevitték az onkológiára. Nem sokkal később a kórházból hívták a gyerekeket, hogy menjenek, köszönjenek el az édesanyjuktól.
Story: Sikerült elbúcsúzniuk?
G. L.: Igen. Az utolsó pillanatban. Persze a halálát követően minden eshetőség megfordult a fejünkben… Mi van, ha még előző nap este bevisszük az ügyeletre, vagy ha megéri a műtétet, de az orvosok azt mondták, hogy már az sem segített volna rajta.
Story: A tragédia óta mennyiben változott meg a szülői minőséged, a gyerekekkel való kapcsolatod?
G. L.: Ez jó kérdés. Én is sokat gondolkoztam azon, hogyan tovább, mitévő legyek. Nyilván az édesanyjuk helyébe nem tudok lépni, ő pótolhatatlan, ellenben mindig igyekeztem erős bástyája és bizalmasa lenni a gyerekeknek, amire ezúttal mindennél nagyobb szükségük van. Úgy vélem, akkor teszek a legjobbat velük, ha megmaradok a saját „szerepemnél”, vagyis továbbra is mindenben számíthatnak, támaszkodhatnak arra az apára, férfira, aki eddig is voltam, hisz ez adja számukra a legnagyobb biztonságot.
Story: Jól sejtem, hogy nagyon szoros, zárt egységet alkotsz velük?
G. L.: Igen, nagyon! Éppen ezért rendkívül nehéz bárkinek is beférkőznie a családunkba, közel kerülnie hozzám, de a gyerekeim elfogadták, hogy a válás után továbbléptem, új életet kezdtem. Most a gyerekeim szomszédságában, egy százhatvan négyzetméteres házban lakom a birtokon. Mindenkinek megvan a maga kis élete, szabadsága, függetlensége, és ez így van rendjén. Sokat meditálok, elmélkedek, főzök, és persze ötletekből sincs hiány. Az „alkotói szabadság” megtette a hatását.
Story: Mire készülsz?
G. L.: Reményeim szerint a visszatérésre. Egy kis csavarral. Nem őrültem meg azért teljesen, de csináltam néhány új stílusgyakorlatot zeneileg. Új dalokkal és átdolgozásokkal kísérletezem, emellett pedig kaptam nemrégiben egy nagyon érdekes megkeresést a Duckshell nevű együttestől. Világzenét játszanak, dalaikban a balkáni és a brazil zenei hatások találkoznak különböző stílusokkal. Merőben más irányzatot, kor- és célcsoportot képviselnek, mint én, mégis nagy példaképként tekintenek rám, ami roppant megtisztelő számomra. Úgy döntöttem, elfogadom a megkeresésüket, azaz néhány dal erejéig összeállok a bandával, és március 14-én csatlakozom a nagykoncertjükhöz a Magyar Zene Házában. Ez lesz majd az első fellépésem, és nagyon jó érzés kimondani, hogy azon a napon már nem érek rá. Hiányzott a színpad, a közönség.
Story: És mi lesz a többi bulival, televíziós szerepléssel?
G. L.: Ez a megkeresésektől függ, de nincs okom panaszra. Szépen telik a naptáram. Május 1-jétől vállalok bulikat, és szinte mindennap akad egy-egy felkérés. Igaz, a Himaláját nem tervezem újra megmászni, túl vagyok már a szakmai csúcsomon, de azért a B oldalon is szeretném odatenni magam. Ami pedig a televíziós megkereséseket illeti: függőben van néhány együttműködésem, például egy életemet átívelő, bemutató sorozat, erről azonban még nem szeretnék többet elárulni, legyen meglepetés. Lesz még miről beszélgetnünk!
Itt tölti mindennapjait Galambos Lajcsi:
Kiemelt kép, fotók: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
