Mindketten jól tudják, milyen küzdelmekkel, nehézségekkel jár csonka családban nevelkedni. De azt is, hogyan éljék túl a legnehezebb helyzeteket. A múltat felelevenítve rögtön az apahiány, illetve a férfiminta hiánya kerül szóba. „Veszteséget jelent, ha valaki csonka családban nő fel. Biztos vagyok benne, hogy ezért sem érzem magam elég jónak, szerethetőnek. A legfontosabb férfi, az apám, korán kilépett az életemből. Érthető, hogy van bennem egy hatalmas gát a másikkal szemben – magyarázza Kovács Reni, aki édesanyjával, valamint hat évvel fiatalabb húgával összekapaszkodva próbáltak helytállni a mindennapokban. – Számomra gusztustalan húzás, hogy az édesanyámat nem támogatta egyetlen forinttal, gesztussal sem, magunkra hagyott minket a húgommal. Nem akart részt venni az életünkben. Még a hétvégéken sem vitt el. Édesanyám viszont egy hős! Tartotta magát, mert nem tehette meg, hogy elgyengül két kicsi gyerek mellett. Tanult, fejlesztette a képességeit, hogy így is előrébb jusson. Rengeteget dolgozott, hogy nekünk jó legyen – magyarázza Reni, aki édesanyja mellett a nagyszüleinek is sokat köszönhet.
De ő maga is sokat tett azért, hogy meleg étel, tisztaság, rend és fegyelem legyen otthon. – Tízévesen már tudtam egyszerűbb ételeket főzni, így, ha szükség volt rá, elláttam magam. Amikor negyedikes koromban anya látta, hogy képes vagyok egyedül is helytállni, megbeszélte az iskolámmal, hogy mostantól én hozom el a húgomat az óvodából. Százhalombattán nőttünk fel. Akkoriban kicsit más világ volt, nem volt ekkora forgalom és őrület. Ha édesanya leszek, én biztosan nem tudom már ezt megengedni a gyerekeimnek. Túl hamar kellett felnőnöm, de most, harmincévesen sokkal érettebb vagyok, mint egy velem egykorú.”
„Hatalmas töréseket kellett megélnem”
Míg édesapja már gyermekkorában hátat fordított a családnak, addig Reni nevelőapja hét évvel ezelőtt sétált ki az életükből. „Anya mellette végre nő lehetett. Számomra ő volt az, aki végre egy férfiképet adott. Jól bánt anyukámmal, kialakult egy boldog családkép, szép időszak volt. Tizenkét évig volt velünk, nagyon fájt, amikor elköltözött. Mindkét férfi távozása fájt, ezek az események hatalmas törések voltak az életemben. Miután édesanyám szakított a nevelőapukámmal, eladta a százhalombattai lakásunkat, és Adonyba költöztünk. Ez megviselt, egy idő után el is mentem, huszonhárom éves korom óta pedig egyedül élek. Voltak párkapcsolatok, amikor összeköltöztem a párommal, de mindig egyedül tartottam el magam. Erős nőként nézek tükörbe, aki a vele történt rossz dolgok ellenére is mindig felállt a padlóról!”
Mi a helyzet Brumival?
Reni életében a férfiak eddig legfeljebb csak epizódszerepeket töltöttek be, pedig minden vágya, hogy végleg lehorgonyozzon valaki mellett. Műsorbeli férjével, Brumival eddig jól vették az akadályokat, igaz, a bizalmatlanság, féltékenység rendre próbára teszi a kapcsolatukat. „Szerintem nem a féltékenység, hanem a félrekommunikáció köztünk a legnagyobb probléma. Nem lehet mindenre ráhúzni, hogy egy nő hisztis, ahelyett, hogy elmélyülnénk a témában. Az előző kapcsolataimban is a sarkalatos pont volt a bizalom. Az, hogy elhiggyem, létezik örök szerelem, vagy ha szül egy nő, nem marad egyedül. Biztos, hogy ehhez mélyen, legbelül édesapámnak is köze van. Féltékenyek két okból lehetünk: ha magunkba nem vagyunk biztosak, illetve, ha nem érezzük a másikon, hogy szeret. Nálam az utóbbi igaz. Ha nem érzem, hogy a másik szeret, akkor féltékeny leszek.”
„Már egy csalfa gondolat is hűtlenség”
Míg vannak, akik egy-egy botlás után is újabb esélyt, bizalmat szavaznak a párjuknak, addig mások számára megbocsáthatatlan bűn, ha a partnerük félrelép. De kinek mi számít hűtlenségnek? Kovács Reni e tekintetben igencsak rövidre szabja a határokat. „Számomra ez nem a tettlegességben mutatkozik meg. Amikor már van egy eltitkolt beszélgetés, sunyulás, egy olyan gondolat a fejedben, hogy a másikkal milyen jó lenne, akkor már részben meg is csaltad a másikat” – jelenti ki.
Kiemelt kép: TV2
