A kihívás és a kalandvágy miatt mondott igent az RTL-nek Kaszás Kornél, és vállalta el, hogy bírál, bátorít és tanít A Konyhafőnök című műsorban. „A felvétel minden napját élveztem, örök élmény marad” – kezdi lelkesen Kornél. A kollégái közül csak Fördős Zét nem ismerte személyesen, Rácz Jenőt és Tóth Szilárdot igen.
Hamar rájött, hogy mihez akar kezdeni
Utóbbi kettőhöz hasonlóan Kornél is egy budapesti, Michelin-csillagos étterem séfje, és ő is nagy utat járt be, mire a csúcsra jutott. „Balatoni gyerek vagyok, Füreden és Tihanyban nőttem fel. Apu londiner volt egy szállodában, anyu pedig eredetileg német–orosz szakos tanár, de váltott az idegenforgalomra. Ez pedig azt jelentette, hogy nyaranként sokat dolgozott, én pedig otthon voltam egyedül, és ha jót akartam enni, akkor elkészítettem magamnak az ebédet. Mindig abból, ami épp volt otthon – meséli gasztrokarrierje kezdeteiről. Ennek ellenére az ügyvédi pálya felé kacsintgatott, aztán pár hónapig járt gazdálkodás szakra a veszprémi egyetemen, de végül megadta magát a sorsának. – Budapestre kerültem, elvégeztem egy szakácsiskolát. Ennek a szakmának az a hátránya, hogy ha van egy papírod, az még nem sokat jelent. Leginkább az az iskola számít, amit magadnak jársz ki. Tehát elmész egy neves étterembe tanulni. Emlékszem, négy és fél éven át háromhavonta írtam a világ akkori harmadik legjobb éttermének Spanyolországban, hogy szeretném ott tovább képezni magam. Szerintem végül megunták, és mehettem Baszkföldre.”
Kedvese cukrászként dolgozik
Kornél később nyolc éven át dolgozott Ausztriában, előtte egy ideig Angliában. Jelenleg a budapesti Bábel étterem séfje. Azt mondja, szerinte mindenkinek el kellene mennie külföldre tanulni, tapasztalatot szerezni, hogy aztán az ott tanultakat idehaza kamatoztassa. Az azonban meg sem fordult a fejében, hogy külföldön maradjon. „És nemcsak azért, mert rajongok a magyar konyháért, az egytálételekért, a pörköltért, és mindenért, ami belsőség, hanem mert idehaza képzelem el az életemet – teszi hozzá. Kornél jó ideje él boldog párkapcsolatban, és arra a kérdésre, hogy egy séfnek, aki délután meg este dolgozik, nehéz-e ismerkedni, randevúzni, azonnal igennel felel. – Cserébe remek reggelizőhelyeket ismerek… De a viccet félretéve, korábban megnehezítette az ismerkedést, hogy amikor én dolgozom, akkor mások más pihennek vagy szórakoznak.”
Csak paradicsomot ne!
Talán nem is véletlen, hogy párjával, Alexandrával egy gasztrofesztiválon találkoztak másfél évvel ezelőtt. „Ő cukrász, de még nem dolgoztunk együtt.” Azt viszont fontosnak tartja, hogy a párja is élvezze a gasztronómia nyújtotta örömöket. „Nem tudnék olyan nővel együtt élni, aki nem szeret enni. Szerintem a főzés, az evés egy program, egy esemény, ami összehozza az embereket. Soha nem értettem azt, aki csak azért eszik, mert muszáj – mondja Kornél, majd hozzáteszi, hogy ő maga legalább annyira élvezi az előkészületeket, mint magát az evést. – Szeretem kitalálni az ételt, a receptet, majd alapanyagokat keresni hozzá, végül elkészíteni és elfogyasztani a munkám gyümölcsét. Kivéve egyet, a friss paradicsomot, azt soha, még gyerekként sem tudtam megenni. Érdekes egyébként, hogy nagyon sok olyan szakácsot ismerek, aki ki nem állhatja a paradicsomot.”
A dédpapának mészárszéke volt
A séf felmenői közül az apai dédnagyapja volt vendéglátós. „A Kaszás Vendéglő és Mészárszék egykor Sárváron működött, a nagynénémnél maradt egy tányér, rajta a cég nevével, de többet nem tudok a róla. Szeretném, talán jövőre, felkutatni, megismerni a helytörténeti iratokból.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
