Nagy Gábor: „Mindig kínosan ügyeltem arra, hogy hasonlítsak a régi önmagamra”

Ugorjunk vissza­ ­1972-be, amikor a Magyar Televízió először vetítette a Huszka Jenő operettjéből készült Bob herceget! Egy nappal később az ország már Bob herceg-lázban égett, a nőket elvarázsolta az ifjú herceget alakító Nagy Gábor. A színész A fekete város című sorozatnak köszönhetően addigra már rendkívül népszerű volt, ám hála Bobnak, ez elképesztő méreteket öltött. Most, ötven év elteltével Nagy Gábor ismét egy sármőr bőrébe bújt a Turay Ida Színház Csókos asszony című zenés darabjában, melynek próbáján lehetőségünk volt beszélgetni vele.

Hetvenöt évesen is játszik

A snájdig hercegből időközben férj, apa, majd nagyapa lett, ám csibészes mosolyát, vonzerejét hetvenöt évesen sem veszítette el. „Mindig kínosan ügyeltem arra, hogy a kedélyemet és a fizikumomat megőrizzem, és hasonlítsak a régi önmagamra. Igyekszem lélekben és testben is fiatalos maradni – mondja a színész, aki nagyon jól érzi magát a színpadon. – Olyan elődök után, mint pél­dául Darvas Iván, megtiszteltetés ezt a szerepet játszani, és öröm olyan tehetséges kolléganővel dolgozni, mint Szőke Laura. Az első pillanattól kezdve élveztem a próbafolyamatot, és hullámzó pályámon évek óta nem fordult olyan elő, hogy egymás után két bemutatóm is legyen. Most így történt – mondja. – A fiatalok már nem is tudják, ki vagyok. Talán a tévéfilmek ismétléseiben látnak, de nem ismernek. Ez engem nem zavar, hisz’ nekik már megvan a saját érdeklődési körük, nem kívánhatjuk, hogy ötvenéves produkciókat nézzenek.” Azok viszont, akik emlékeiben még elevenen élnek a magyar klasszikusokból készült tévéfilmek, örömmel veszik, hogy újra láthatják kedvencüket.

Második otthona a Balaton

De vajon hogyan él manapság a színész? „Májustól októberig a feleségemmel lent vagyunk a Balatonon. Egészen másfajta életformát folytatunk ott. ­Reggeli után sétálok vagy egy órát biciklizem, közben felmondom magamnak a szövegkönyveimet. Leülök a kedvenc padomra, gyönyörködöm a természet csodáiban, meditálok. Aztán egyedül vagy közösen vásárolni megyünk – sorolja Gábor. Hozzáteszi, a mozgás a Balatonon és a fővárosban egyaránt a napjai része. – Amikor az idő engedi, és csendes a Balaton, akkor úszunk. Mi élvezzük a balatoni életet, ez számunkra nem az a nyaraló, ahova a kidobott holmikat levisszük. Ott is a kedvenc tárgyaink vesznek körül minket. Még a feleségem szülei vásárolták a házat, aztán mikor bekerültem a családba, körbeépítettük az ­egykori épületet, és lassan kialakult a mai formája.” És ha már nyár, nem maradhat el a közös eperlekvárfőzés és a horgászat sem. „A Balatonon nem horgászom, viszont évente egyszer Horvátországban igen. Jó esetben sikerül tenyérnyi halakat kifogni… ­Aztán októbertől újra a fővárosban élünk.”

Mindennap sportol

A színész mély szeretettel beszél a feleségéről. Ki lehet az a hölgy, akivel évtizedek óta él nagy szeretetben? Zsuzsanna táncművészként maga is a világot jelentő deszkákat koptatta. A házaspár immár harmincnyolc esztendeje, jóban-rosszban kitart egymás mellett. „Ő a második feleségem, másodszorra általában jobban megy a párválasztás, addigra az ember tanul az első hibáiból. Van egy huszonöt éves, nagyszerű lányunk, ő épp gyártásvezetői szakon tanul – büszkélkedik. A színésznek az első házasságából szintén született egy lánya, az ő lévén már boldog nagypapa. – Harmonikusan telnek a napjaink. Októbertől jobb esetben elkezdek próbálni, de ilyenkor is naponta sétálunk, vannak kedvenc helyeink a Duna-parton, ahova rosszabb idő esetén is elsétálunk. A feleségem sokat segít a szövegtanulásban, kiállításokra, múzeumokba, színházba járunk, főzünk. A konyhában nincs főnök, van, amit ő, van, amit én tudok jobban elkészíteni. A sütemények viszont az ő reszortja, szeretem őket, de én nem sütök.”

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu