Pár héttel ezelőtt, Polgár Tünde férje, Polgár Árpi megtörten beszélt arról, az ő hibája, hogy a fia, Dani és a kutyájuk a házban tartózkodtak, amikor elöntötte a víz az otthonukat. Húsz éve már, hogy megvetették a lábukat Floridában, és ez idő alatt – ahogy Árpi fogalmaz – mindig megúszták a veszélyt, és egyáltalán nem is tartottak a hurrikánoktól. „Nem vettem komolyan. Mert azt gondoltam, hogy ugyanaz lesz, mint eddig. Az amerikaiak pánikolnak, bedeszkáznak. Mi meg sose csinálunk semmit – magyarázta a YouTube-csatornájukon, majd hozzátette, ő mondta a fiának, ne izguljon, maradjon, ahol van, nem lesz semmi gond. – Felelőtlen voltam” – sírta végül el magát.
„A padlóra kerültem”
A fiuk az ágy-, majd az étkezőasztal tetején vészelte át az éjszakát a kutyával, nagy szerencséjükre a víz reggelre visszahúzódott. A szülők hálát adtak az égnek, hogy Daninak nem lett baja, és amint lehetett, repülőre ültek. A károk, amik kint fogadták őket, leírhatatlanok. A falak derékmagasságig be voltak ázva, az összes bútoruk tönkrement a tengervíztől, mint ahogy a padló is. A kanapé párnáit például a kertig sodorta a víz, ahol többméteres fák voltak kidőlve. „Megígértük nektek, hogy mindenről beszámolunk, így most ezt is megmutatjuk. A leges-legfontosabb, hogy Dani és Zeusz jól van, mert minden pótolható, ami itt van mögöttünk, bár Árpi sír néhány dolog miatt” – mesélte Tünde. „Megmondom őszintén, ilyen helyzetben még nem voltam, hogy az ember ennyire azt érzi, hogy padlóra került…” – folytatta az édesapa, mire Tünde, hogy kissé oldja a feszültséget, viccesen megjegyezte, nincs is padlójuk. „A betonig fel kellett szedni mindent – sóhajtott. – Elvesztettük az otthonunkat, ezen nincs mit szépíteni.”
„Mindent ki kell dobni”
A fiuknak pár értékesebb holmit sikerült megmentenie, és amit csak tudott, igyekezett a szekrények tetejére felhalmozni. De a konyhabútortól kezdve a gardróbon át a személyes tárgyakig mindent tönkretett, kimart a sós víz. „Amikor beléptünk a lakásba, szívszorító látvány fogadott bennünket. De borzasztóan nagyra értékelem, amit Dani csinált ez alatt az időszak alatt, hiszen benejlonozta a lakást, egészen körbe. A legkomolyabb értékeket elvitte a barátainkhoz. Amit csak lehetett, feltett magasra – büszkélkedett Árpi. Dani igyekezetének ellenére a dolgaik jelentős része tönkrement. – Gyakorlatilag mindent ki kell dobni. Az utolsó bútorig, cipőig, a ruháinkat. A sós víz rettenetesen öl. És mint ahogy látjuk az autóinkon is, azokat is nagyon megölte, nehéz helyzetben vannak szegények… Hogy hogy lehet majd őket feltámasztani, az megint egy másik kérdés.” Árpi imádott Ferrarija sem úszta meg, azt sem lehet tudni, meg lehet-e még egyáltalán javítani.
„Nekünk ugyanolyan csapás ez”
A környéken, ahol laknak, már másnap megjelent a Nemzeti Gárda, de az ország különböző pontjairól is egyfolytában érkezik a segítség. Ők maguk is éjjel-nappal takarítják a romokat. Közben a házfelújítás is megkezdődött, ami egy kisebb vagyonba fog kerülni. „Olyan sokan írtátok, hogy ’Oh, mi ez neked?’, hiszen a szegény ember mennyivel jobban pórul jár. Nekünk ugyanolyan csapás ez…” – hangsúlyozta Árpi. „Jó magyar szokás szerint mindenki mondja, ’A biztosító majd annyit fizet, hogy jól megéltek belőle’, de nem! Ugyanis mindenkinek, akinek húsz évnél idősebb a tető a házán, egész Floridában felmondták a biztosítását másfél-két évvel ezelőtt.” „Nekünk is, amikor huszonegy éves lett a tető, felmondták a biztosítást. Tavaly nyáron… – ékelte közbe Tünde férje. – Előtte húsz évig fizettük folyamatosan, és nem volt semmi kárunk.”
Van, ami nem pótolható
„Nem csak arról van szó, hogy tárgyak – magyarázza Tünde. – Amikért igazán fáj a szívem, Daninak az összes iskolás kis rajza, a játékai, a díjai, a diplomája… Lehet, hogy ezeknek materiálisan nincs sok értéke, de lelkileg rengeteg van!”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
