A ráérősebb nyárt követően Szily Nóra egymás után tart előadásokat, sorra találják meg újra a lehetőségek a pszichológus-műsorvezetőt. És nemcsak azért boldog, mert a hivatásában lubickolhat, hanem azért is, mert egyre többen lépnek oda hozzá, megállapítva, a kisugárzása egész más, mint hónapokkal ezelőtt.
„Megint derűsen tudok ébredni”
Ma már Nóra is ugyanígy érzi, a Story magazinnak azonban elárulta, pár hete még nem állította volna ilyen határozottan. Kellett hozzá egy váratlan találkozás a „Valakivel”, ahogy mindig is nevezte a nyilvánosság előtt volt párját. „Megint derűsen tudok ébredni, és úgy is fekszem. Ezt érezhetik az emberek is rajtam, és ez az oka, hogy most vagyok képes beszélni a velem történtekről. A munkám egész életemben örök kapaszkodót jelentett. Ott akkor is lobogni tudtam, ha a magánéletem hullámzott. Ma viszont nagyon jó kimondani, még csak színpadra sem kell állnom ahhoz, hogy jól legyek. Túl vagyok egy szakításon, ami nem ment könnyen. A volt párom ugyanis azután is többször felbukkant az életemben. Nem akarta elfogadni a kapcsolat végét. Az elmúlt két hónapban azonban már egyáltalán nem keresett. Egészen egy múlt heti nyilvános rendezvényig, ahol megint szemtől szemben álltunk egymással. Ott állt a színpadnál, várta, hogy lejöjjek, és ez volt az a pillanat, ami meggyőzött a saját jóllétemről. Arról, hogy végleg túlléptem ezen a kapcsolaton. Mindig nagyon kedves vagyok, most sem volt másképp, de már semmi nem mozdult meg bennem iránta. Nem görcsölök azon sem, jön-e még újabb szerelem az életemben. Igaz, azt sem indokolja semmi, hogy ezt a gondolatot elvessem, és azt mondjam, nem szeretném, sőt…” – mesélte.
Tíz nap csodája
Nóra a közösségi oldalán a követői előtt sosem titkolta a boldogságát, de a csalódottságát sem. És lépésről lépésre mutatja azóta is élete apró boldogságmorzsáit. Egyedül arról a tíz napról nem beszélt, ami ahhoz kellett, hogy túl tudjon lépni élete nagy csalódásán. „Az ember először önmagával kell, hogy jóban legyen, és én ennek a küzdelemnek nyáron értem igazán a végére. Fel kellett dolgoznom a kapcsolatom kudarcát, és az önvizsgálatot belülről kifelé kezdtem. Nem ment simán, sokadszorra futottam ugyanazokat a gondolatköröket, és képtelen voltam továbblépni. Aztán áprilisban, a születésnapomon attól az embertől kaptam egy gyanútlan köszöntő SMS-t, akinek köszönhetően már néhányszor sikerült kimásznom a gödörből. Akkoriban még mindig ott tartottam, hogy magamat ostoroztam, hogyan történhetett meg mindez velem, hogyan nem vettem észre bizonyos jeleket, ráadásul a követőim miatt is lelkiismeret-furdalást éreztem, hiszen nekik éppen azt akartam megmutatni, hogy ötven felett is társra lelhetünk. Amikor ez a pszichiáter szakember megtudta, min megyek éppen keresztül, a tanácsára összecsomagoltam, és mivel vidéken él, odautaztam, és tíz napig kizárólag magammal foglalkoztam. Ő együtt dolgozik egy meseterapeutával, így a két szakemberrel felváltva beszélgettem, és egyre pontosabban ráláttam az elakadásaimra és önmagamra. Jó volt objektív tükörbe nézni”
„Nagyon jó hazajönni”
Amikor hazaért, azonnal erőt érzett ahhoz, hogy kívülről is rendbe tegye az életét. „A házamban már régóta nyomasztottak anyukám ruhái, néhány bútor, amik édesanyám öt évvel ezelőtti halála óta ott voltak, és sok feleslegessé vált saját holmim is. Így egy egész konténert telepakoltam. A jó állapotban lévő ruhákat, tárgyakat pedig elajándékoztam. Aztán hívtam egy szakembert, a ház két helyiségét ki is festette, minden hófehér, rendezett, és nagyon jó hazajönni.”
Kiemelt kép és fotók: Archív
