Thomas Mann Halál Velencében című drámájára Kulka János nem tudott és nem is akart nemet mondani. Túl van a bemutatón, azóta több este is játszotta óriási sikerrel.
Későn kezdett beszélni
Nyolc évvel ezelőtt, 58 évesen érte a betegség, utána küzdelmes évek következtek, emberfeletti erővel újratanult beszélni, járni, és azóta sem tökéletes egyik sem. Ennek ellenére nem először játszik színházban, de ilyen nagy és nehéz szerepet még nem vállalt, mint most az idős Aschenbach megformálása. A professzor a darabban − szállodai szobájában ülve a foteljében − visszatekint élete szakmai és magánéleti fájdalmaira. Éppen úgy, ahogy Kulka János a betegségét követő években otthon, a foteljében ülve számtalanszor megtette. Aschenbach közben találkozik egy kamasz fiúval, Tadzióval, aki iránt plátói szerelmet érez. Színház és valóság a színpadon, hátborzongató hasonlóságokkal.
Zárkózott színész
És ha már múltidézés, érdemes szót ejteni Kulka gyerekkoráról, mert minden ott kezdődött, onnan ered az irodalom iránti rajongása is. Mint meséli, akkoriban eszébe sem jutott, hogyha nagy lesz, színész is lehetne, mert eleve későn tanult meg beszélni. Igaz, olvasni imádott, jól is ment neki. „Négyévesen tudtam olvasni, tízévesen pedig túl voltam a Háború és békén. Nekem a mindenség nyílt ki az első verseknél, regényeknél” − mesélte korábban a Nemzet Színésze. Azt is elárulta, kamaszként az egyik kedvenc könyve Thomas Mann Halál Velencében című novellája volt, jó pár évvel ezelőtt hangoskönyvben is felolvasta, arra azonban nem gondolt, hogy egyszer majd színpadon is a professzor bőrébe bújhat. Most ez is megadatott neki.
Az év sztáreseménye hamarosan! Szavazz a sztárokra, és nyerj!
Mégis hogyan és miért jutott el a színészetig? Azért is nagy kérdés ez, mert világéletében befelé forduló, zárkózott és szemérmes volt, saját bevallása szerint ez azóta sem változott. Ugyan nem tudta, mi szeretne lenni, egyet azonban biztosan tudott, semmire nem vágyik jobban, mint a szeretetre. Arra, hogy figyeljenek rá, meghallgassák az emberek. Mindezt otthon, a családjától maradéktalanul megkapta, de többre, többek szeretetére vágyott. Ezt végül a színészetben, a színpadon kapta meg.
Valaki csak segít
Kulka Jánosnak egészen a betegségéig alapvetően nem volt oka panaszra, csodálatos élete volt. A sztrók egy pillanat alatt megváltoztatott mindent, de hihetetlen erejének, tartásának köszönhetően ma már lelkileg túl van rajta. Erről így mesélt: „Voltak kiegyensúlyozatlan, boldogtalan éveim, amíg azt vártam, hogy valaki majd segít, aztán olyan négy-öt éve megértettem, az ember nem mások meghatározottságában él, hanem saját magát neveli. A legnagyobb élmény az volt, hogy megtanultam a jelenben élni. Megértettem, ha nem azzal foglalkozom, ami volt vagy lesz, hanem azzal, amiben épp benne vagyok, akkor megtalálom mindennek az örömét. Még a mosogatásnak is. Élek, és ma már teljesen nyugodt vagyok.”
Két hasonló sors
A rendező Csuja László ötlete volt, hogy Kulka János játssza el Aschenbach szerepét a Halál Velencében című darabban, ő pedig első szóra elvállata. Így mesél a próbákról, Jánosról. „Thomas Mann műve nagyon közel áll hozzám, de Jánoshoz is. Ő mesélte, jó pár évvel ezelőtt olvasta fel egy hangoskönyvben, egyébként ez szól végig a darabban, de azt is elárulta, most egészen máshogy mondaná fel. Azóta ugyanis sok mindenen ment át, sok minden történt vele, más élethelyzetben van. Amik a darabban megtörténtek az idős professzorral, azok közül vele is sok minden megtörtént, ő maga is sok megpróbáltatáson ment keresztül azóta. Érzi a párhuzamot a két sors között, így a regény minden mondatát jobban át tudja érezni.”
Kiemelt kép: Archív
