Cserháti Zsuzsa még Németországban élt, amikor egy napon Mary Zsuzsiék nagy testű kutyáját sétáltatta, és az nagyot rántott a pórázon, eltörve az énekesnő ujját. Ezzel kurtán-furcsán véget is ért németországi „karrierje”, és hazaköltözött.
Az utolsó szerelem
A reményt soha nem adta fel, hogy egyszer még megtalálja azt a férfit, aki boldogságot, biztonságot nyújthat neki. Korábban már ismerte Záray Pétert, a Magyar Távirati Irodánál dolgozó tehetséges fotóst, akivel egy fotósorozat készítése hozta újra össze. Péter fotói teljesen lenyűgözték, a képeket látva, örömében a férfi nyakába ugrott. Néhány nap múlva aztán csörgött a telefon a fotóművész otthonában. „Zsuzsa hívott, hogy képeket akar vásárolni magáról – emlékszik vissza Záray Péter. – Egy vasárnap este a Kossuth téren, a Szófia étteremben találkoztunk. Ezután az este után együtt maradtunk, és többet el sem engedtük egymás kezét.” Hét gyönyörű, de nehéz év következett. Ebben az időben még semmi nem mutatkozott Zsuzsán a későbbi depresszióból. Bár a fellépési lehetőségei továbbra is szűkösek voltak, sugárzott belőle az életöröm. Hosszas tépelődés után írt alá egy Norvégiába szóló szerződést.
Hamu és gyémánt
A szerelem szerencsére kiállta a távolság próbáját: Zsuzsa a hazatérése után még három évig élt Péterrel. Ám a házasság sohasem került szóba közöttük. „Egy kicsit fájt, hogy Zsuzsi egyre csak azt hajtogatta, nem akar még egy gyereket – emlékezett a fotós. Ennek ellenére fel sem merült benne, hogy elhagyja szerelmét. És Zsuzsának szüksége is volt a támogatására, ugyanis akkoriban tudta meg, hogy a gyermeke édesapja gyógyíthatatlan beteg, néhány hónap alatt el is veszítette a harcot. – Zsuzsit nagyon megrendítette a volt férje halála, és a munkájába menekülve igyekezett túltenni magát a tragédián” – mesélte Péter. A két ember eltérő időbeosztása, az énekesnő állandó vibrálása és fokozódó féltékenysége lassan felőrölte a kapcsolatukat. Hét boldog év után Cserháti Zsuzsa szakított vele, az utolsó férfival, aki mellett megadatott neki a szerelem. Újra gyötrelmes évek következtek. Egy vizes, penészes önkormányzati lakásban várta, hogy végre megcsörrenjen a telefon, és fellépésre hívják. A mérleg ekkor már száztíz kilót mutatott. Egyre mélyülő depressziója és kóros elhízása még inkább megtépázta az önbizalmát. Egyetlen öröme a fia, Krisztián volt, de nyomasztotta, hogy nem adhat meg mindent neki. „Volt olyan karácsonyunk, hogy még fenyőfára és ajándékra sem tellett. Illetve mégiscsak volt ajándék: meleg vacsora került az ünnepi asztalra” – emlékezett vissza Zsuzsa fia.
Az énekesnő ekkoriban találkozott Krasznai Lászlóval, aki felajánlotta neki, hogy énekeljen a bárjában. A bártulajdonos segítője és jóbarátja lett, hamarosan pedig a legfőbb bizalmasává vált. Ő úgy emlékezett, hogy Zsuzsa sohasem panaszkodott. A teljes összeomlás előtt azért még megadatott számára néhány reményteli év. 1996-ban Charlie kisstadionbeli koncertjének köszönhetően, majd a Hamu és gyémánt című lemezével ismét berobbant a hazai zenei világba. A siker azonban már későn érkezett. A korábbi másfél évtized megaláztatásait nem tudta kiheverni.
Ennivaló és gyógyszer nélkül
A közhiedelemmel ellentétben nem hanyagolta el magát. Három pszichiáter segítségével igyekezett megtalálni a lelki békéjét, és szervi panaszai miatt is gyakran járt orvoshoz. 2001-ben azonban elmaradt koncertek jelezték, hogy valami nincs rendben, egy lábon kihordott infarktusról is suttogtak a környezetében. Tény, hogy súlyos szívpanaszokkal küszködött, szanatóriumba és kórházba is került a betegségével. Azonban nem adta fel, bízott benne, hogy az élet tartogat még számára boldog pillanatokat. Az éneklésen kívül nem is vágyott nagy dolgokra, tanítani akart, és élete első saját lakásának a berendezésével volt elfoglalva. Végre összegyűlt annyi pénze, amiből futotta egy szerény lakásra Budapesten, az Izabella utcában.
Ám már csak ezt a morzsányi megnyugvást juttatta neki a sors. A felkérések ellenére sorozatban mondta le a koncertjeit. A lemondott fellépések miatt nem jutott jövedelemhez, a nyugdíjkérelmét pedig elutasította a Zenészek Szakszervezete. Később már ennivalóra sem tellett neki, és a gyógyszereit sem tudta kiváltani. 2003. július 23-án a lakásába látogató fiát néma csend fogadta. A stressz és a betegség erősebbnek bizonyult, 55 évesen Cserháti Zsuzsa örökre elment.
Kiemelt kép: Falus Kriszta/fotocentral.hu
