Rábaközi Andrea: „A legjobb az lett volna, ha hármas ikreim születnek”

Rábaközi Andrea mögött fárasztó hetek állnak. Elképesztő fordulatszámon pörög, hogy maximálisan helyt tudjon állni a munkájában, ahol a fiai keze alá dolgozik. Amikor ugyanis a közelmúltban Döme és Samu rétesezőt nyitottak, természetes volt, hogy Andi oroszlánrészt vállal a feladatokból. Mégpedig úgy, hogy a gyerekei lettek a főnökei.

„Amíg bírom, segítek”

„Fontosnak tartjuk, hogy több lábon álljunk az életben, ezért vágtunk bele a projektbe – mondja Samu. – Anya nagyon sokat segít nekünk, a legjobb munkaerőnk. Kemény fizikai és szellemi munkát végez. Süti és árulja a rétest.” Ezzel Döme is egyetért. „Ilyen típusú munkát eddig nem kellett végeznie, de nagyon jól csinálja.” A fiúknak szerencséjük van az anyukájukkal, aki szinte mindent alárendel annak, hogy a réteskocsiban dolgozzon. „Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi év után újra a vendéglátásban kötök ki – utalva arra, hogy szülei egykoron éttermi dolgozók voltak, és ő maga annak idején szintén szakácsnak készült, amikor egy jó szemű fotós felfedezte. – Amíg bírom, segítek nekik. A barátnőim szokták mondani, ’Rába, én ezt nem csinálnám, te egy hős vagy.’ Én pedig azt gondolom, nem hős, hanem anya vagyok.”

Megálmodta Dömét és Samut

Az ismert modell élete legnagyobb ajándékaként tekint Dömére és Samura. Modellként annak idején meghódította a szakmát, ő viszont az édesanyaszerepet fontosabbnak tartotta a kifutók és a fotózások csillogó világánál. Bár a srácok már kirepültek otthonról, kapcsolatukat nem sínylette meg az önállósodás folyamata. „Naponta beszélünk telefonon, és igyekszünk hetente többször is találkozni. Az anyai szívem pedig még nagyobbat dobban, amikor ők ketten közös programokat szerveznek egymással – vallja be Andi. – Mindig is fiúgyermekekre vágytam. Soha nem tudtam elképzelni, hogy lányos anyuka legyek. A legjobb az lett volna, ha hármas ikreim születnek, és mind fiúk.” A fiúk édesapja, Dala Tamás vízilabdázó viszont második nekifutásra szívesen üdvözölt volna kislányt a családban. „Én tudtam, hogy fiúk lesznek, megálmodtam őket, és sokat beszéltem hozzájuk már a hasamban is. Az apukájuknak pedig ezernyi érvet sorakoztattam fel, amiért jobb, hogy ismét fiunk születik. Nem kellett sokáig győzködni! Bár a mi utunk kettévált, mindenkinek mindenkivel harmonikus a kapcsolata” – teszi hozzá Andrea.

Várja a nagymamaságot

Andrea nem csak a családi ünnepeken számíthat a fiúk látogatására. „Finomságokkal várom őket haza. És igen, még a gyümölcsöt is felvágom nekik, ami miatt megkaptam már, hogy elkényeztettem őket. De nekem ez jólesik, és szerintem egyáltalán nem is ennének gyümölcsöt, ha nem tenném eléjük – érvel. A fiúk természetesen élik a fiatal felnőttek pörgős életét. Döme az édesapjához hasonlóan a vízilabdában teljesedett ki, míg Samu futballista lett, de a felsőfokú tanulmányokat sem hanyagolták el. – Nem könnyű sportoló gyereket nevelni, rengeteg lemondással, alázattal jár. Emlékszem, hányszor sajnáltam őket, mert lehetett családi ünnep, nyaralás, bármi, ha edzés, edzőtábor vagy meccs volt, akkor ezekből kimaradtak. Az elhivatottságuk, az elszántságuk viszont erősödött. Igyekeztem minden meccsükön ott lenni, ez talán nekem fontosabb volt, mint nekik. Azt hiszem, az aktív sportnak köszönhető, hogyha nem is zökkenőmentesen, de nagyobb fennakadás nélkül vészelték át a rettegett kamaszkort.”
Ilyen gondoskodó anya mellett bizony a srácok kedveseinek igen magas lécet kell megugraniuk. „Döme és Samu jól választott párt, ez nem jelent problémát, ahogy az sem fog, ha nagymama leszek.” Ezt Döme is megerősíti. „Anya mindkettőnknek azt mondta, hogy bárki lesz a párunk, elfogadja, mert anyaként neki kötelessége a fiai mellett állnia, és tényleg jó kapcsolatot ápol a barátnőinkkel.”

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu