Jákob Zoli tavasszal Balin járt, nyár elején Párizsban, most épp Szantorinire készül a lányaival, de a Balatont sem hagyja ki. Mi többek közt arra voltunk kíváncsiak, hogy a luxust kedvelő milliárdos üzletember mi alapján dönti el, hová megy nyaralni, alább adja-e az öt csillagnál, vagy hogy szokta-e nézni, mi mennyibe kerül. „Nem szoktam – vágja rá mosolyogva már a beszélgetés elején, de hozzáteszi, egyetlen éjszakáért több millió forintot valami flancos helyen már ő sem fizetne. – Megvolt, és nem tett boldoggá.”
Hawaii legdrágább szállodájának legdrágább szobája
Miközben mesél, épp a Balaton Soundra igyekszik, de idén már nyaralt Siófokon és Balatonfüreden is. „Nekem tökéletesen megfelel a Balaton is, pont annyira tudom élvezni, mint bármely tengerparti várost. A társaság a lényeg, no meg persze az ellátás és nem utolsósorban a gasztronómia. Például nemrég sokkalta jobbat ettem egy balatoni étteremben, mint egy három Michelin-csillagos helyen Párizsban. Ahova ráadásul pólóban mentem le reggelizni, és rajtam kívül mindenki ingben, nyakkendőben volt… Mondjuk, ezen én jót nevettem. De visszatérve, a drágább nem mindig jobb… Azért többségében mégis – tréfálkozik. – Nem tagadom, élvezem a pénzt, az azzal járó szabadságot és spontaneitást. De elmesélek valamit. Jó pár évvel ezelőtt még esztelenül költöttem. Vágytam a puccparádéra, hogy olyan élményekben legyen részem, amikben csakis a leggazdagabbaknak van. Így egyszer kibéreltem Hawaii legdrágább szállodájának legdrágább szobáját, aminek minden ablaka az óceánra nézett, több világsztár is megfordult már benne. Aztán csak ültem ott, de egyáltalán nem okozott akkora örömöt, mint vártam. Ennek ellenére nem bántam meg, mert azóta tudom, nincs szükségem ilyesfajta rongyrázásra.”
A sikert a pénznél is jobban szereti
Magángéppel is sokkalta ritkábban utazik. „Privát célra alig használom, legutóbb például azért tettem, mert a nagylányomat vittem el Monacóba. Szerintem az első osztály is tud annyit, mint egy magángép. Viszont más kérdés, ha az üzletről van szó. Nemrég piacra dobtuk az étrend-kiegészítő termékcsaládomat, de ősszel készülünk saját smink- és hajmárkával is. Utóbbi miatt Spanyolországba kellett utaznom pár kollégámmal, a két gyártó, ahova mentünk, jó messze voltak egymástól, így kapóra jött a magángép. A többiek még pezsgőztek is közben, mondtam, óvatosan, nehogy a fejükbe szálljon a tárgyalás előtt – nevette el magát. – Tehát ilyen formában is tudatosabban bánok a pénzzel. Jó, hogy van, szeretem, de a sikert még jobban” – tette hozzá mosolyogva.
„A számlát a végén így is, úgy is ki kell fizetni”
Mint Zoli újságolja, a következő állomás Szantorini lesz, amit a lányai választottak. „Én még nem jártam ott, de a gyerekeknek konkrét elképzelései voltak, hol szeretnének megszállni, mit szeretnének megnézni. Még az éttermet is lefoglaltam, ahonnan pazar panorámás, naplementés képet lehet készíteni – ezt is tőlük tudom. Csinálunk is majd egy-két szelfit, de nem erről fog szólni, hogy ott vagyunk… Beszélgetni fogunk, meg emlékeket gyűjtünk, a pillanat fog számítani – magyarázza. – Természetesen álszent sem akarok lenni, a ’körítés’ sem mindegy. Ötcsillagos szállodánál alább nem igazán adom. Bár legutóbb épp egy olyanban szálltam meg, ami finoman szólva sem hozta a szintet. Éjjel bekopogott a concierge – hiába volt kint a ’ne zavarjanak!’ tábla –, hogy meghozta az italomat. Mondtam, én nem rendeltem whiskyt, mire ő, hogy ez rum, de hát azt sem rendeltem – válaszoltam. A sofőrt elfelejtették értem küldeni, csak hogy pár hibát említsek a sok közül. Különben ezeken már mosolygok. Sok helyen jártam, annál is többet tapasztaltam, belefér, ha valami nem tökéletes. És a számlát a végén így is, úgy is ki kell fizetni” – jegyzi meg nevetve.
Van még tétel a bakancslistán
„Abban is változtak az utazási szokásaim, hogy nyáron nem hagyom el Európát – mondja Zoli. – Ősszel viszont irány Dubaj, esetleg Mauritius. És még nem jártam sem Dél-Afrikában, sem Dél-Amerikában, azokkal még tartozom magamnak.”
Kiemelt képek és fotók: Archív
