A sztereotípia szerint azok, akik gyakran játszanak vígjátékokban, általában egyáltalán nem vidám emberek a magánéletükben. Ön hogy van ezzel?
Hernádi Judit: Ez így van. Ez rám is igaz. Igen. Helyes meglátás. Nincs is mit hozzáfűzni.
Milyen vendég Hernádi Judit a saját életében?
H. J.: Nem szoktam útban lenni. Ennyit tudok elmondani. Rövid ideig én nagyon alkalmazkodó vagyok. Ha tudom, hogy valaminek mi az eleje és mi a vége, akkor ez nagyon jól megy. Szeretem a behatárolt dolgokat, egy vendégség is behatárolt idejű esemény.
És vendéglátóként milyen?
H. J.: Olyankor igyekszem megfelelni. Szoktam is vendégeket fogadni, és egész tűrhetőeket, sőt néha még jókat is főzök. Szeretem azt a pár embert, akit meg szoktam hívni. Nincsenek túl sokan, ez tény. A családom egy bizonyos részét és néhány kollégámat szoktam meginvitálni magamhoz.
A darabbéli karaktere nagyon jól megérteti magát a fiatalabb generáció tagjaival. Ön hogy van ezzel?
H. J.: Nem is igazán tudom, de az biztos, hogy a generációs téma nagyon érdekes. Követek és rendszeresen nézek a neten egy generációszakértőt. Örülök, hogy ilyesmikről egyáltalán szó van. Megdöbbentő, hogy ezt valaki átlátja, érti, összefoglalja, és hogy mennyi mindent lehet tanulni ebből. Remélhetőleg úgy, hogy az ember végül jobban tudja elfogadni a fiatalabb és az idősebb generáció tagjait.
A próbafolyamat alatt is működött a generációk közötti összhang a gyerekszínészekkel?
H. J.: Nem volt semmi baj. Nagyon édes gyerekek voltak. Tanulékonyak, kedvesek, odafigyelőek, amit az ember mondott, meg is értették, és remélem, hogy tanultak belőle, és ezt a későbbiek is fel tudják majd használni.
A darab komikumának egyik forrása, hogy a vendéglátó házaspár túludvariaskodja a dolgokat. Valamiért azt gondolom, ez a túlzott udvariaskodás Hernádi Juditnak nem sajátja.
H. J.: Hát nem. Most ez van a világban, hogy mindenki nagyon píszí, nagyon ügyel rá, hogy mit mond, mit nem. Én nem vagyok ilyen. Rám ez egyáltalán nem jellemző. Egyszerűen nekem nem jutott el a tudatomig, hogy ilyennek kellene lennie. Nem is merült fel bennem soha. Az, hogy néhány embert esetleg ne bántsak meg nagyon, néha bennem van, de bevallom, néha még ez sem. Kevés emberre vigyázok igazán magam körül, ez az igazság.
Izgul még egy premier, egy előadás előtt?
H. J.: Valamennyire izgulni kell ahhoz, hogy az ember össze tudja szedni magát. Van kolléga, aki azt mondja, hogy a korral együtt egyre jobban jön neki az izgalom. Én úgy vettem észre, hogy nálam ez nem a korral függ össze, hanem vannak olyan élethelyzetek, amikor kiszolgáltatottabbnak érzem magam idegileg, érzelmileg, amikor valahogy nehezebben találom önmagam, olyankor jön elő belőlem a félelem vagy az izgulás, hogy meg akarok valaminek felelni, amiről talán nem is nagyon tudom, hogy micsoda. A mostani élethelyzetemben viszont nem vagyok annyira felzaklatva, hogy ez előjöjjön. Persze egy premier előtt van egy egészséges izgalom, van bennem egy fokozott figyelem. Azért felteszem magamnak a kérdést, mielőtt bemegyek a színpadra, hogy miért lettem én színész, micsoda hülyeség ez. De ez rendben van. Most nem vagyok kibillent állapotban, hogy féljek a megfeleléstől.
A premier után lazítás jön?
H. J.: Két hét múlva már próbálok a Lioness című darabban. Nincs pihenés.
Azért van, amikor kicsit kikapcsolódik? Lett egy vidéki háza, oda nem húzódik vissza olykor elbújni a világ zaja elől?
H. J.: Dehogynem. Szeretem, hogy most van hova lemenni, hogy kiszakadhatok a városból. Ennek örülök. Közel van, hála istennek. Mindig nehezen indulok el, de amikor ott vagyok, akkor már nagyon jó. Ott mindig feltöltődöm.
Rengeteget dolgozik a Játékszínben. Színházi értelemben otthonra lelt itt?
H. J.: Nagyon szeretem itt az embereket, nagyon szeretem a társaságot, a kollégákat. Ennél több nem kell egy színésznek. Ez a próbafolyamat is teljesen problémamentes volt. Szerintem… Lehet, hogy erről nem csak engem kellene megkérdezni, de én azt gondolom, hogy gördülékeny volt minden, és nem akadtunk bele semmibe. Nagyon jó az anyag, Péter (Cseke Péter – a szerk.) nagyon felkészült volt, tudta, mit akar. Ennek én nagyon örülök. Szeretem, ha egy rendező tudja, mit akar. Ugyanakkor nagyon nyitott volt bármire, és ennél többet nem lehet elvárni egy munkafolyamattól.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
