Az elmúlt másfél évben három gyökeres változás is történt a 44 éves énekesnő életében. Az egyik valóban a haja. Egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve ugyanis úgy döntött, kibontja a rasztatincseit. 112 tincs, 112 óra kellett hozzá, és sikerrel is járt. „Lett volna rá időm, hogy megszokjam, megbarátkozzam a kisimult fürtjeimmel, de eddig nem ment. Amikor naponta tükörbe nézek, az jut az eszembe, nem tetszik, jó lenne újra berasztázni. Erre azonban most biztosan nincs időm…”
Ügyes, de lassú
De vajon mivel is tölti mostanság az idejét? „Egyrészt 25 éves lett a Zanzibar zenekar, nemsokára indul a koncertturnénk. Itthon és a határon túl is nagyon sok fellépésünk lesz. Másrészt nemrégiben a párommal vettünk egy lepukkant házat, amit felújítunk. Maximalista vagyok, és sajnos a szakemberek nem feltétlenül dolgoznak hibátlanul. Nagyon sok mindent magam csinálok. Tetőt fedek, falazok, betonozok, vakolok, falat festek… A barátaim azt mondják, ügyes vagyok, ez szerintem is igaz, de hozzáteszem, lassú is. Talán harminc év múlva készen is leszek vele.”
Édesapjától leste el a szakmunkákat
Nemcsak a felújításhoz kell sok idő, hanem a ház berendezéséhez is. „Nem szeretem a nagyon modern dolgokat, bútorokat, ezért rendszeres vendége vagyok a lomtalanításoknak. Szenvedélyes guberálóként találtam rá például egy utazóládára és jó pár antik bútorra. Ezeket is én szeretném majd felújítani.” Nagy kérdés, vajon lány létére honnan ért ezekhez a szakmunkákhoz? „Az édesapám olyan kétkezi ember, így szoktam mondani. Eredetileg bognár, de mellette ért a tetőfedéshez, festéshez-mázoláshoz, mindenféle famunkát elvégez, sőt varrni is tud… Gyerek- és kamaszkoromban folyton mellette sertepertéltem, így sok dolgot ellestem tőle, amiket most remekül kamatoztatok” – hangzik a válasz.
„Nem voltam jó rendőr”
Most azt is elmeséli, hogyan lett annak idején a Zanzibar énekesnője. Amikor érettségi után pályaválasztásra került a sor, fogalma nem volt, merre tovább. „Az osztálytársaim tanárnak, ügyvédnek, jogásznak készültek, én viszont egyik sem szerettem volna lenni, de fogalmam nem volt, merre mennék. Miután rajongója voltam a Starsky és Hutch televíziós kriminek, ráadásul sosem tudtam egy helyben megülni, tűzről pattant kislány voltam, úgy döntöttem, rendőrnek tanulok. Az iskola elvégzése után fél évig szolgáltam rendőrként, de miután viráglelkem van, képtelen voltam feldolgozni azt a sok szörnyűséget, családon belüli erőszakot, idősek és gyerekek elleni bántalmazást, amivel nap mint nap találkoztam.” Bár ezek megviselték, apró turpisságokra maga is hajlandó volt. „Nem voltam rendőrnek való, nem szerettem büntetni, nem is voltam benne jó. Megesett, hogy lejárt műszakinál elengedtem az illetőt annyival, hogy hagyja ott a kocsiját, és a büntetés árából meg inkább vegyen virágot a feleségének, akivel éppen összeveszett, a gyerekeinek meg csokit. A traffipaxnál pedig volt, hogy előre jeleztem az autósoknak, kint van a mérő, nehogy baj legyen belőle. Szóval egyébként sem maradtam volna sokáig rendőr, de nagyban hozzájárult a váltáshoz, hogy megismerkedtem a zenekarral. Huszonöt évvel ezelőtt, szilveszter éjszakáján igazoltattam egy bulizó csapatot, és elengedtem őket. Ők voltak a zanzibaros fiúk. Másnap összefutottunk egy szórakozóhelyen, és amikor meghallották, ahogy egy Janis Joplin-dalt énekeltem a barátaimnak, felkértek, legyek az énekesnőjük. Ennek 25 éve, és ha rajtam múlik, a hátralévő éveimet is velük szeretném eltölteni.”
„Kutyapszichológushoz fordultam”
Húsz éve folyamatosan volt és van is kutyája, hol mentett, hol talált, most is éppen kettő négylábúval él, imádja őket, mégis azt mondja, megbukott kutyatartásból. „Az történt, hogy a fiatal kutyám megtámadta az öreget, ami felett csak nehezen tudtam úrrá lenni. Kutyapszichológushoz fordultam, aki elmondta, ennek az az oka, hogy a fiatal érezte az öregen a hanyatlást, és ezt kihasználva át akarta tőle venni a falkavezérséget, de az nem hagyta magát. Azt a javaslatot kaptam, hogy szeparáljam őket el. Végül az idősebbet oda kellett adnom Ceglédre a szüleimnek. Jól érzi ott magát, éli a nyuggerek boldog életét, a fiatal nálam maradt. Bár ez a történet jól végződött, én mégis kudarcként élem meg.”
Kiemelt képek és fotók: Archív
