Egy Szabó Magda-idézettel kezdem, így szól: „Nem lehet az életet selyemkesztyűben és báli ruhában végigcsinálni.” Mit gondol, ez igaz?
Janza Kata: De mennyire! Szabó Magda egyébként is a kedvenc íróm, van mit tanulnom tőle. Két évvel ezelőtt, amikor ötvenéves lettem, amit egyfajta korszakváltásként éltem meg, bizony voltak nehézségek az életemben. Most éppen töretlen jókedvvel és derűvel ragyogok, tele energiával, de ehhez, azt gondolom, hozzásegít a szerencsés természetem is, mert ha baj van, megrázom magam, és mint a főnixmadár, feltámadok. Veszek egy nagy levegőt, egy nagy lendületet, és megyek előre. Pszichológus barátnőm szokta mondani, a mi lesz velem helyett felírná mindenkinek receptre a következőt: hogy oldom meg?!
Ezek szerint ha bajban van, pszichológushoz fordul?
J. K.: Igen, pár hónapig jártam, ugyanis volt olyan helyzet, amikor egyedül nem láttam, merre van az előre. Megtanultam tőle, ha az ember nagyon el van keseredve, akkor ölelje meg magát, és tegye fel az alábbi kérdést: „Tudod te egyáltalán, ki és mi vagy? A megküzdés csodája!” Ezt azóta is gyakran mondom magamnak. Azt is megtanultam, hogy szeretni kell magunkat, és azt kell mondani, hogy most akkor helyezzük át a fókuszt, és nézzük meg, hogyan lehet a gödörből kimászni. Janka lányom egy nehezebb pillanatomban így szólt hozzám: „Anya, túl azon, hogy te mindenért megküzdöttél és piszkosul megdolgoztál, a sikerért is, a sors ötven évig a tenyerén hordozott.”
Mi minden történt a kerek évforduló táján?
J. K.: Akkor ért véget egy 5 éves kapcsolatom, a színházban, a szerepeimben is történtek változások, a koromnál fogva már nem lehetek a Disney-mesejátékok hercegnője, persze a gonosz boszorkány is isteni szerep, csak hát egy pillanatra fejbe kólintott, hűha, Katika, hány éves is vagy te egyáltalán?
26 éve van az Operettszínházban, ezek szerint hűséges alkat.
J. K.: Hűséges vagyok a színházamhoz, az énektanár nénimhez, a fogorvosomhoz, a fodrászomhoz, a barátaimhoz…Sőt még a volt szerelmeimhez, férjeimhez is. Amikor ugyanis két ember évekig együtt él, amikor csodálatos éveket tölt együtt, azt én elképzelhetetlennek tartom, hogy azért, mert véget ér a szerelem, a barátság is elmúljon. Két gyerekem van két apától, ne legyek békében, barátságban velük? Abban a vándorcirkuszban, amiben én élek, a gyerekekkel kapcsolatban nagyon nagy szükségem volt és van az ő segítségükre, támogatásukra.
Nem szerette volna a szülei példáját követni, egyetlen házasságban leélni az életét?
J. K.: Ez volt a cél, és nagyon sajnálom, hogy nem sikerült, de ahogy mindennek, ennek is oka volt. Tiborral egy rendőrbálon szerettünk egymásba, nagyon hamar várandós lettem Jankával. Amikor ezt megtudtam, Tibor éppen Veszprémben játszott. Felhívtam, elújságoltam neki a jó hírt, mire azt mondta, „jó, akkor én téged elveszlek feleségül.” Szinte még gyerekek voltunk, alig ismertük egymást, és egy hirtelen fellángoló szerelem nem mindig elég egy hosszú házassághoz. De egy percig nem bántuk meg, hisz itt van Janka, aki bearanyozta az életünket. Amikor váltunk, a bírónő nem értette, hogy miért sírunk mind a ketten… A válásunk után külön utakon mentünk tovább, adtunk egy esélyt magunknak, hogy ki-ki megtalálja a saját boldogságát. Sikerült, így született meg a fiam, Samu. Sajnos ez a kapcsolatom sem szólt örökre, elváltunk, de azóta sok víz lefolyt a Dunán. Most annyit mondhatok, újból párkapcsolatban élek, de nem szeretnék erről többet mondani, nem szeretném soha többet a boldogságomat kitenni a kirakatba. Eddig megtettem, és nem sikerültek a kapcsolataim, most hallgatok, hátha…
Persze soha nem volt egyedül, mindig ott volt a két gyereke…
J. K.: Amióta megszülettek a gyerekeim, nekem mindig az anyaság volt az első, az mindig mindent felülírt. Sajnos Janka már nem él velünk, Marosvásárhelyen tanul a Színművészeti Egyetemen. Nem volt könnyű lelkileg elengednem, megszoktam, hogy sokat vagyunk együtt, sok anya-lánya programunk van, de most sokat beszélünk telefonon. Samu most lesz 17 éves, derűs, különleges gyerek. Egy gyógyító lélek, bárhol megjelenik, bárkivel beszél, ott egy perc alatt jobbá fordul az élet, kisimulnak a ráncok. Szóval most kerek az életem, boldog vagyok. Ennél rosszabb soha ne legyen!
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
