Vitray Tamás már évekkel ezelőtt hallotta Vitray-Ivens Évát énekelni az Interoperett műsorában a Vigadóban, de a mostani varázslathoz ennek vajmi kevés köze volt. Igazán akkor ismerte meg, amikor öt évvel ezelőtt Óbudára költözött. Éva a mellette lévő házban lakott. „Egyszer meglátott a kertben és csak ennyit mondott: Tamás, maga mit keres itt? Hogy került ide? Itt lakom, válaszoltam, egyedül élek, egy házzal odébb. Ezután valahányszor találkoztunk, hosszan beszélgettünk. Így kezdődött…”
„Az én koromban újrakezdeni…”
A két szomszéd addig-addig beszélgetett, mígnem egymásba szerettek, két héttel ezelőtt pedig egy pici faluban mondták ki a boldogító igent. Csak a tanúk voltak jelen. „Az esküvőnk különlegessége volt az is, hogy nemcsak mi házasodtunk össze, hanem Éva lánya és társa is. A két pár egymásnak tanúskodott. Az egyetlen ’vendég’ Gerendás Péter volt, természetesen a hangszerével. A válásom után mondogattam, hogy bizony én már egyedül élem az életemet. És komolyan is gondoltam. Nem hittem, hogy az én koromban még lehet újrakezdeni. Most ott tartunk, két héttel az esküvőnk után, hogy Éva lakását, amely pontosan azonos méretű az enyémmel, 64 négyzetméter, felújítjuk. Ebben övé az oroszlánrész, és ha készen lesz, hozzá költözöm és a helyemre az egyes sorszámú unokám, ’véletlenül’ Tomi jön a párjával. Amúgy a korommal tisztában vagyok, azt is tudom, előbb-utóbb Évának vigyáznia kell majd rám, vagyis ebben a párkapcsolatban ő vállalja a nagyobb terhet. Tudjuk, merrefele haladunk, és nagyon boldogok vagyunk. Éva nagyszerű asszony, nemcsak mint feleség, hanem mint munkatárs is. Csakazértis! műsoraimban kiváló gyártásvezetőként vesz részt.”
„Ott maradtam két gyerekkel”
Tamás úgy ismerte meg Évát, hogy akkor még ott éltek vele a gyerekei, akik azóta felcseperedtek és elköltöztek otthonról. „Ami a korábbi életemet illeti, a két gyerekem két apától született. A második férjem hirtelen meghalt, és én ott maradtam a két gyerekkel. Nagyon nehéz volt, összeomlottam, olyannyira, hogy az énekléssel is fel kellett hagynom. Aztán volt egy hosszabb kapcsolatom, aminek már régen vége volt, amikor Tamás és köztem komolyra fordultak a dolgok. Természetesen, mint mindig, először a gyerekeimet avattam be. Ezúttal is megkérdeztem tőlük, mit szólnak az érzéseimhez Tamást illetően. Azt mondták, a legfontosabb nekik, hogy boldog legyek. Amikor az embernek meghal a férje, és ott marad két gyerekkel, és áll a lábán, azt mondják rá, micsoda erős nő. De én már nem akartam erős nő lenni, csak szerelmes, boldog és jó feleség. Hogy az lehessek, amire igazán teremtettek, ízig-vérig nő. A férjem számomra a tökéletes férfi, szerelmes vagyok.”
Vigyáz a kondíciójára
Az újdonsült férj pedig szinte megfiatalodott. Azért tesz is érte. Visszatért munkájához, vigyáz a kondíciójára. „Reggelente tornázik, még akkor is, ha korán kell munkába mennie. Őt látva, bevallom, bűntudatom lett, és követtem a példáját. Talán a nap fénypontja a közös reggeli. Előfordult, hogy délig tartott, úgy belefeledkeztünk a beszélgetésbe – árulja el Éva. – Csak annyit mondhatok, azt kértük a sorstól, hogy legalább 3650 napot kaphassunk együtt.”
A gyerekeik is elfogadták
Tamás és Éva számára fontos, hogy a családjuk elfogadja őket így együtt. „Tamás szeretteivel még az ismerkedésnél tartok. Reménykedem, hogy látják, édesapjuk is boldog velem, akárcsak én vele. Ami az enyéimet illeti, ők már kirepültek, mindketten szeretik Tamást, és az ő esetében talán nem kell bizonygatnom, hogy jókat beszélgetnek.”
Kiemelt kép: Archív
