Fehérvári Gábor Alfréd, azaz Freddie az elmúlt évet élete egyik legnehezebb időszakának tartja, ugyanis nem várt akadályokkal kellett szembesülnie. Mindennek ellenére egy nagy sikert biztosan magáénak tudhat: Charlie Nézz az ég felé című dala az ő előadásában érdemelte ki az első helyet a Csináljuk a fesztivált! versenyében.
Nehéz év volt
Freddie életét teljesen felbolygatta, hogy új vállalkozásba kezdett: Rádai néven nyitott fagylaltozót és kávézót Szobon. A hely a nagymamája vezetéknevét viseli. „Nem is szívesen nézek vissza 2023-ra, mert elborzadok. Nagyon nehéz volt. Sokat is vállaltam, de nem feltétlen csinálnék semmit másként. Ha az ember valami újba kezd az életében, soha nem tud mindenre előre gondolni, és mindig érik meglepetések. Velem is így történt – mondja az énekes. – Az új vállalkozás beindítása, a szakma kitanulása rendkívül idő- és energiaigényes volt. Sok minden lassított és hátráltatott tavaly. Rájöttem: egy ilyen új helyzetben nem lehet megspórolni a tanulást, ami az anyagi és a szellemi erőforrásokat illeti, többet emésztett fel a vállalkozás elindítása a vártnál. Nem is kettő, hanem sok végén égettem a gyertyát, de bízom benne, hogy sokat tanultam a hibákból, a leküzdött akadályokból, és idén már kevesebb váratlan nehézséggel szembesülök.”
„A műkörömépítés nem nekem való”
A zenész-műsorvezető már kétgyermekes édesapa: Ármin tavasszal lesz kétéves, kislánya, Léna pedig három múlt. Amikor pluszmunkát vállal, elsősorban rájuk gondol. „Megtanultam, hogy egy, sőt két láb sem elég. Ráadásul a műsorvezetés és a zene olyan területek, ahol bármikor kirúghatják az ember alól a széket. A pandémia alatt kiderült, hogy az előadóművészet semmiképpen sem létszükséglet. Még most is kevesebb lehetősége van egy zenésznek, mint 2020 előtt. El kellett gondolkodnom, hogy mi legyen a harmadik láb. A műköröm- és szempillaépítés, ami zavartalanul működhetett a járvány alatt is, azt hiszem, nem lett volna nekem való, így döntöttem végül a vendéglátás mellett – tette hozzá viccesen az énekes. – Idővel teljesen beleástam magam a kávézás rejtelmeibe – mondja Freddie. – Már nemcsak magamért felelek. Családfőként egyértelműen az anyagi biztonság felé kellett lépnem, és most már a kollégáimért is felelősséggel tartozom. Nem főnök vagyok, hanem vezető: csak olyat várok el a munkatársaimtól, amit én is meg tudok csinálni. Egy énektanárban sem bízna senki, akinek egy egészséges hang nem jön ki a torkán. Szerintem ez az élet többi területére is igaz.”
Még kicsik a gyerekek
Természetesen Freddie elsősorban édesapának tartja magát, de ilyen körülmények között szerinte munka és magánélet egyensúlya csak illúzió. „Az apaság áldozatokkal jár. Aki azt mondja, hogy meg tudja teremteni az egyensúlyt, az hazudik. A művészi munkám és a vendéglátás sem olyan szakma, amit egy konkrét napi beosztáshoz lehetne kötni. Van, amikor mindenhol egyszerre van helyzet. Amikor éppen a tévés próbák és élő adások alatt romlik el a hűtő, és leolvad 200 kiló fagyi, akkor azonnal cserélni kell, és helyt kell állni mindenhol. Szerintem aki azt mondja, hogy ilyen körülmények között a családjában is fenn tudja tartani az egyensúlyt, az magát is tévhitekbe ringatja –mondja. – Én inkább kompenzálni próbálok otthon, amikor van rá lehetőségem. Nem tudom úgy beosztani a mindennapokat, hogy a délelőtt csak a kávézóé, a délután a családé, és este vannak a fellépések. Nyilván szülőként szeretnék ott lenni a gyerekek életének minden fontos pillanatában, de ez nem mindig működik. Ha csak ott lennék, akkor éhen halnánk. Nem akarok panaszkodni. Biztosan van olyan két műszakban dolgozó férfitársam, aki nálam is kevesebbet lehet a gyerekeivel. Léna és Ármin most kicsik, és ha nagyobbak lesznek, még jobban hiányoznék nekik, akkor még nehezebb lenne otthagyni őket. Szeretnék akkor mellettük állni. Most pedig próbálom megteremteni ehhez az anyagi biztonságot, még akkor is, ha ez áldozatokkal jár.”
Kiemelt kép: MTI/Csondor Kinga
