Story: Az elmúlt években alig beszélt a magánéletéről. Ez az ön döntése volt, vagy a férje kérte erre?
Várkonyi Andrea: Ő ebbe nem szólt bele, inkább én fáradtam el abban, hogy ha mondtam valamit, azt bizonyos sajtóorgánumok a kontextusból kiragadva teljesen elferdítve vitték tovább. A házasságommal mindez felerősödött, mert akik a férjemet, mondjuk, politikai célpontnak gondolják, azok egyúttal engem is bántanak.
Story: Mi változott, hogy most mégis nyilatkozik?
V. A.: Érzem, hogy mindezek ellenére sokan szeretnek, láttam ezt a tévés korszakomban, látom most is a közösségi oldalaimon. Velük szemben nem volt igazságos ez a döntés, mert ők őszintén kíváncsiak, és nem azért, hogy utána rosszindulatú kommenteket írjanak.
Story: Említette a televíziót, hiányzik?
V. A.: Szegeden nyolc évig tévéztem, majd 27 évesen a TV2-nél folytattam, és 46 évesen hagytam abba. Több szerepben bizonyítottam a kamerák előtt, nagyon szeretem a tévés munkát de harminc év után most inkább a TV2 igazgatóságában, a „háttérben” vagyok jelen.
Story: De azért néz tévéműsorokat?
V. A.: Igen, nagy Dancing with the Stars-rajongó vagyok.
Story: Jótékonysági eseményeken, gálaműsorokban mégis kiáll a nyilvánosság elé. Sok hír szól arról, hogy mennyit adakoznak a férjével.
V. A.: A szüleim nagybetűs orvosok, mindig azt láttam, hogy nem csak a kórházban segítenek másokon. A férjem indíttatása pedig onnan jön, hogy ő gyermekként kifejezetten nélkülözött. Emlékszik arra, hogy milyen az, amikor nincs lehetőség nyaralni vagy megvenni egy váltás ruhát.
Story: Mennyi ebből a társadalmi felelősségvállalás és mennyi a PR-tevékenység?
V. A.: Tudom, sokan azt mondják, hogy nekünk könnyű, mert van miből jótékonykodni. Igen, de az anyagi jólét maximum az adomány nagyságát befolyásolja. Sokan kevésből is segítenek, mások sokból sem. Úgyhogy ez belülről jön, és legtöbbször csendben zajlik. Mondok egy példát, Majka nemrég felhívott, hogy támogat egy ózdi gyerekfocicsapatot, akiknek szükségük lenne szerelésre, tudok-e segíteni. Tudtam, és óriási boldogságot okoztunk. Ennek lehetett volna hangos PR-értéke, de nem ez volt a fontos. A tavalyi évben összesen majdnem 17 milliárd forintot jótékonykodtunk magánemberként és cégcsoportszinten. Ennek töredékét hoztuk csak nyilvánosságra.
Story: Melyik a szívéhez legközelebb álló projekt?
V. A.: Van egy nagyon jó mondás: ne halat adj, hanem hálót. Mi e szerint is jótékonykodunk. Ez azt jelenti, hogy sok esetben lehetőséghez, tanuláshoz, munkához segítünk embereket. Kiemelten fontos számunkra a jövő generációja. A High-Tech Suli kifejezetten az én ötletem volt. Már másfél milliárd forint értékben 39 iskolában hoztunk létre digitálisan felszerelt tantermeket, és támogattuk a pedagógusok képzését. De ott van a nagycsaládosok üdültetése vagy a sport és a művészetek támogatása, és persze Pro Filii Alapítványunk, amely egészségügyi, szociális vagy más okból hátrányos helyzetűeken segít. Ide bárki pályázhat.
Story: Mindezek ellenére megosztják a közvéleményt. Az ország egyik fele rajong önökért, a másik nem. Hogy viseli?
V. A.: Valójában senki sem ismer minket, én pedig tudom, hogy nemigen változtam az elmúlt években. Tény, hogy anyagilag jobb helyzetbe kerültem, de nekem mindig voltak tévés munkáim, reklámszerződéseim, pszichológusként is dolgoztam, folyamatosan képeztem magamat. Ezzel azt akarom mondani, hogy korábban sem éltem rosszul, akkor is megteremtettem egy jó életszínvonalat, amikor különmentünk a lányom, Nóri édesapjával. A mindennapok szintjén sem sokat változott az életem, kivéve persze azt, hogy egy fantasztikus házasságban élek. Olyan új dimenzióba kerültem egy érett, magas érzelmi intelligenciával rendelkező férfi mellett, amire a korábbi kapcsolataimban nem volt példa. Mindent meg tudunk beszélni, minden körülmények közt összekapaszkodunk, és a legnagyobb tisztelettel vagyunk egymás iránt.
Story: Tényleg annyira romantikus férfi Mészáros Lőrinc, mint amennyire hírlik?
V. A.: Végtelenül. Pont ma van a házasságkötésünk huszonnyolcadik hónapfordulója, kora reggel elutazott, de mire fölkeltem már várt az SMS, a nappaliban pedig ott volt 28 szál vörös rózsa. Mindig annyi ahány hónaposak vagyunk. Figyelünk arra, hogy mindig legyen elég időnk kettesben lenni, rengeteget járjuk a természetet, ő vadászik is, de megesik, hogy csak úgy elmegyünk, és lessük az állatokat. Igazán egymásra találtunk, nagyon szerelmesek vagyunk.
Story: Elárulja, hogyan kezdődött a kapcsolatuk?
V. A.: Él az a tévhit, hogy miattam hagyta el a feleségét. Persze ilyen is történt már a világon, szóval ha így történt volna, bevallanánk. De nem így történt. A felesége kezdeményezte a válást 36 évnyi házasság után, amikor mi még épphogy csak ismertük egymást munkából kifolyólag. A sorrend azért fontos, mert a családjába való megérkezésem nehezebb lett volna, ha miattam válnak el. A Life TV-nél dolgoztam, és talán kétszer találkoztunk mások jelenlétében. Aztán vezetőváltás volt a csatornánál, és nem úgy alakultak a dolgok, ahogy az az eredeti megállapodásban szerepelt, ezért ezen a ponton vele mint tulajdonossal is egyeztetnem kellett, a felmondásomat terveztem az új feltételek miatt. Eközben indult el a válása, mi beszéltünk párszor, és természetesen megvolt köztünk a szimpátia, de még csak annyit sem mondott, hogy szép a szemem. Egyikünk sem akart volna többet egy nem tiszta helyzetben. Aztán azzal, hogy ő elvált, ez a szimpátia tovább tudott mélyülni, és megérkeztünk egymás életébe.
Story: Nem volt önben félsz, hiszen mégiscsak a leggazdagabb magyar randevúzott az ország egyik leghíresebb nőjével?
V. A.: Tudtuk, hogy ennek lesz hírértéke, de nem is ettől tartottam, sokkal jobban féltem attól, hogy frissen elváltként mennyire tud mélyen belemenni egy új kapcsolatba. De ő határozottan le tudja zárni a múltat, és utána csak előre halad, ezt amúgy jó lenne eltanulnom tőle.
Story: Miután nyilvánosan is vállalták a kapcsolatukat, hihetetlen figyelem irányult önökre, ami csak tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy összeházasodnak. Kapott hideget-meleget, sokan úgy gondolták, hogy a pénzéért megy hozzá.
V. A.: Nagyon kevés kapcsolat tud úgy működni, ha a nőnek jobb az egzisztenciája, mint a férfinak, ezt mondjuk ki, és ne legyünk álszentek. Kevés férfi önérzete viseli el, ha a nő tehetősebb. Igen, az számomra is szempont volt, hogy a párom életszínvonala ne térjen el jelentősen lefelé az enyémtől, de az nem, hogy ennyivel magasabb legyen. Hosszú éveken át és azalatt a két és fél év alatt, amíg egyedül, vagyis a lányommal éltem, bebizonyítottam, hogy elég jól megállok a lábamon. Szóval nem pénzre vágytam, hanem egy igazán jó kapcsolatra.
Story: Miként fogadta a családja, amikor megtudták, hogy ki a párja?
V. A.: Hát nem mondom, hogy nem lepődtek meg a szüleim, de inkább az érdekelte őket, hogy milyen ember valójában Mészáros Lőrinc. Hamar meggyőződtek arról, hogy nekem való. Nóri is jól fogadta, ma pedig több mint kiváló a viszonya Lőrinccel. A férjem érdemeit élteti, hogy egy kamasz gyerekkel így meg tudta találni a hangot. Kiváló érzékkel tudta Nórira bízni az ő közeledési ritmusát, elképesztő türelme van, nyugalom veszi körül, teret adott a lányomnak arra, hogy megismerhesse.
Story: A fényűző esküvőjükről sokat lehetett olvasni, de azt még nem mesélte el, hogy hogyan kérte meg a kezét Lőrinc.
V. A.: Külföldön voltunk, épp megérkeztünk a szállodába, én az utazásnak megfelelően farmerban és vászoningben, ő meg öltönyben, amit nem is értettem. Aztán egyszer csak felcsendült a közös dalunk, a Bagossy Brothers Companytől az Olyan ő. Körbenéztem, majd annyi vörös rózsát pillantottam meg, hogy szerintem a világpiacon vörösrózsa-válság lehetett, visszafordultam hozzá, de nem láttam, mert már előttem térdelt. Megkérdezte, hozzá megyek-e, én meg mint a romantikus filmekben, a szám elé kaptam a kezemet, és elkezdtem sírni. Az ilyen jelenetet mindig megmosolyogtam a filmekben, de most már tudom, létezik ez a spontán mozdulat. Úgy öt perce zokogtam, amikor megkérdezte, hogy akkor ez igent jelent-e, majd elárulta, beszéddel készült, hogy miért akar elvenni, de ez elmaradt végül. Elképesztő érzéke van a romantikához.
Story: Hozzáment, pedig korábban sokszor nyilatkozta, hogy nem szeretne újból férjhez menni.
V. A.: Van az a kapcsolat, ahol érzed, hogy nem kérnék meg a kezed, és hogy talán jobb is, mert te sem akarnál abban a kapcsolatban egy házassággal elköteleződni. Olyankor kifele azt mondod, hogy neked sem fontos a házasság. De van az az ember, aki mellett bármikor újra és újra igent mondanál. Lőrinc ilyen.
Story: Mindezek után muszáj megkérdezni, hogy van-e férjének egyáltalán hibája?
V. A.: Olyan, ami zavarna, nincs. Korábban néha hirtelen haragú volt, de szerinte ezen sokat csillapítottam. Persze mi is szoktunk vitatkozni, veszekedni. Én szenvedélyesen veszekszem, mondja is, hogy szereti bennem, hogy ilyen karakán vagyok, bár őt sem kell félteni. De sosem megyünk túl egy határon, és mindig nevetésbe torkollik a vitánk. Amúgy leginkább akkor szoktunk hajba kapni, amikor hazavisszük a feszültséget a munkahelyről. Ilyenkor azért tudjuk, hogy ez nem a másiknak szól.
Story: A sajtóban látottak alapján nehéz elképzelnem a férjét indulatosnak.
V. A.: Nem is az. Kevesen ismerik igazán. A feleségeként azt kell mondjam, hogy az a Mészáros Lőrinc, akit hosszú évek fáradságos munkájával a sajtó és a különböző rosszakarók az emberek elé tártak, az a Mészáros Lőrinc a valóságban nem létezik. Annak a Mészáros Lőrincnek egyszerűen nincs köze ahhoz az élő emberhez, aki a férjem, akinek az érzelmi intelligenciáját tanítani kéne, aki borzasztóan higgadt és bölcs, és akit szeretnek és tisztelnek a vele dolgozók. És tudjuk, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni.
Story: Az utóbbi években a férje lefogyott, divatosabban öltözködik, ez az ön hatása?
V. A.: Nem, és a hírekkel ellentétben nem esett át gyomorszűkítő műtéten, nincs gyomorgyűrűje, és nem is beteg. Húszéveseket megszégyenítő a laboreredménye, heti háromszor edz, és minden étkezéskor a fele ételnek csak a felét eszi meg. Önszántából kezdett el fogyókúrázni nem sokkal azelőtt, hogy egymásba szerettünk. Habár viccesen megjegyzi, hogy akinek olyan felesége van, mint én, annak kutya kötelessége jól kinézni, ami nekem jólesik. Az öltözködési stílusa is azért változott meg, mert lefogyott. Szerintem jó ízlése van, saját magának vásárol, ami remek férfi tulajdonság, mert nem nekem kell.
Story: Nagyobb gardróbja van, mint önnek?
V. A.: Nem nagyobb, de közelít, viszont cipőkben rám ver.
Story: Igaz, hogy nyolcszáz négyzetméteres házban élnek?
V. A.: Nagy a házunk, és kényelmes, de a miénknél bőven akadnak nagyobb és több luxussal felszerelt ingatlanok Budán, sőt más városokban is. És igen, van medencénk, de nekem az érdi házam kertjében is volt, amikor ott éltem a lányommal és a kutyánkkal.
Story: Főz otthon?
V. A.: Bevallom, ritkán. Nóri, aki 17 éves lesz áprilisban, a kamaszok kedvenceit eszi leginkább, ezeket megfőzöm neki, mi pedig ritkán vagyunk otthon napközben. Ha össze tudjuk hozni, akkor inkább Lőrinccel beülünk valahova ebédelni kettesben.
Story: Mindig Lőrincnek hívja?
V. A.: Nyilvánosan Lőrincnek vagy a férjemnek, odahaza Szívemnek, ő meg Életemnek becéz.
Még egy alkalmazottja sem mondott fel
Egy kamasz lány édesanyja, feleség és dolgozó nő, akinek nemcsak a férje mellett kell reprezentálnia, hanem a Whitedog Media kreatív- és médiaügynökséget is vezeti, ahol több mint ötven alkalmazott dolgozik. „Büszke vagyok rá, hogy az ország legjobb szakembereivel dolgozhatok, hogy sokan szeretnének hozzánk jelentkezni dolgozni, arra pedig különösen, hogy a működésünk három éve alatt senki sem mondott fel. Sajnos a pszichológusi munkámra kevesebb időm jut ma már. Közben jótékonysági projekteket viszek, sok rendezvényünket koordinálom, szervezem ezek programjait. És ott van a lányom, a szüleim, Lőrinc gyermekei, öt unokája. Ezek mentén egyensúlyozok, de sohasem úgy, hogy a gyerekem vagy a családi életem lássa kárát.”
Kiemelt kép: Kondella Misi Photography
