Sas, Hofi és Koós halálával a feleségeik jókedve is elszállt: „Egyszerűen nem lehet túlélni…”

Bár sokak szerint a gyász egy idő után elhalványodik, a három legendás művész özvegyének máig a csönd és az emlékezés a társa, amióta elvesztették társukat.

Az év legszomorúbb hétfője

Január harmadik hétfője sokak szerint az év legnyomasztóbb napja, amit az angolok Blue Mondaynek, azaz szomorú hétfőnek neveznek. Sas József is éppen ekkor az év legszomorúbb hétfőjén, 2021. január 17-én hunyt el. „A január mindig nagyon fáj, nehezen élem meg ezt a hónapot – mondta a legutóbbi, egy évvel ezelőtti interjújában az özvegy, Komjáti Zsuzsa, aki számára a január rendkívül nehéz, hisz az nemcsak a kabaré nagymesterének halálára, hanem születésére is emlékezteti. – Olykor már nagyon öregnek érzem magam ehhez a harchoz, amit az élet rám sózott. Próbálok talpon maradni, néha sétálok a közeli erdőben, ahogy annak idején Jóskával is tettem. De leginkább a csönd és az emlékezés az én társam.”

Lánya mellé költözött

Úgy látszik, az idő az egykori táncdalénekesnő, Dékány Sarolta fájdalmát sem enyhítette. Férje, Koós János közel öt évvel ezelőtti halála óta nemhogy interjúkat nem ad, de még a telefonszámát is megváltoztatta, és a barátai is hiába keresik. Mindössze annyit lehetett róla olvasni, hogy 2020-ban a lánya, Koós Réka közelébe költözött, aki mindenben támogatja. Saci és Jancsi – ahogy a házasok hívták egymást– 47 évig éltek töretlen boldogságban. „Folyamatosan hallom a hangját, beszél hozzám, a leghétköznapibb dolgokat mondja. Aludni sem tudok, felébredek, és hallom őt. Hihetetlen, hogy nincs többé, pedig még csak 81 éves volt, fia­tal a halálhoz, élhetett volna még. Szép életünk volt, jó lett volna, ha én megyek el előbb. Egyszerűen nem lehet túlélni, amit érzek – mondta nem sokkal Koós János halála után a Best magazinnak a megtört özvegy. – Tudom, ha most látna, azt mondaná, ’Saci, ne szomorkodj, éld az életet, mert az élet szép.’ Persze én is tudom, Jancsikám, de nélküled nem szép, ezt viszont te nem tudhatod…”

„Valamit tervez velem a Jóisten”

De nem csak az évek, úgy tűnik, az évtizedek sem tudják begyógyítani veszteség okozta a lelki sebeket. Hofi Géza özvegye, Hofi Ildikó ugyanis lassan huszonkét éve ápolja hűen férje emlékét. „Borzalom, ha az ember elveszíti azt, akit a földön legjobban szeret. Nem is tudom, hogyan nem bolondultam meg. Valamit tervez velem a Jóisten, hogy itt hagyott. Hogy Géza nem vitt magával. Most értem meg igazán, hogy akik úgy összetartoztak, mint mi, egymás után halnak. És a fájdalom nem csökken, az évek nem hoznak gyógyírt” – mondta egy évvel ezelőtt egy napilapnak az asszony, akit legfeljebb imádott férje halálának évfordulója, születésnapja alkalmából lehet szóra bírni. Egyébként Ildikó, éppúgy, mint Sas József és Koós János özvegye, némasági fogadalmat tett a férje halála óta.

Kiemelt képek: Schumy Csaba, Gordon Eszter, Szabolcs László/fotocentral.hu