Azt mondja, egyszerűen imádta a farmon töltött időt, ahol egy kis buborékban érezte magát. És noha volt némi nehézség abban, hogy heteken át el voltak szigetelve a külvilágtól, hiszen nem láthatta a szeretteit, mégis egy életre szóló élmény marad számára az ott töltött idő.
Már megbánta
Azért pedig nem tud elég hálás lenni, hogy a piros csapatot erősíthette, mert úgy érzi, a sárgákkal ellentétben, ők tényleg családtagként tekintettek egymásra. „A Farm egy olyan kihívás, amivel nem találkozol csakúgy, a hétköznapokban. Nem jön szembe veled az utcán olyan gyorsasági, logikai vagy erőfeladat, amilyenekben a műsorban kipróbálhattam magam. Ezért volt ez egy nagyszerű lehetőség a számomra. Főleg a játékokat vártam, szerettem volna megmutatni a férfias oldalamat. Bizonyítani, hogy negyven felett is erős, gyors, fifikás férfi vagyok. Egy belevaló édesapa, akire büszke lehet a kisfia – meséli Sánta Laci lapunknak. És úgy érzi, amiért bement, azt meg is kapta, mert jól teljesített a feladatokban. De ha visszatekerhetné az idő kerekét, egyetlen lépésén változtatna. – Nem volt szép, amit Dorinával tettem. Erőfeladatot választottam egy 18 éves lány ellen, aki ezáltal kiesett a játékból. Ezt nagyon visszacsinálnám. Itt is látszik, hogy teljesen beszippantott ez a bizonyítási vágy. Olyannyira, hogy képes voltam rossz döntést is hozni” – magyarázza a történteket.
Álszent dolog
De az említett párbaj után hamar össze kellett szednie magát, ami sikerült is, és menetelt tovább a csapatával. „Annyira hálás vagyok az égieknek, a szerkesztőknek, vagy nem is tudom, kinek kellene megköszönnöm, hogy a piros csapat egyik tagja lehettem. Nem azért, mert azt gondolom, hogy a sárgák elvetemültek, csak egyszerűen a mi brigádunk olyan lelkületű, ami sokkal közelebb áll hozzám. A sárgák olaszosabban éltek – mondja, hozzátéve, megvan a véleménye arról, ki mérgezte belülről leginkább az ellenfél csapatát. – Szerintem annál álszentebb dolog nincs, mint amikor valaki egyik nap a mentorává fogad valakit, másnap pedig közli, hogy túlnőtt rajta. Vagy hogy egyik nap bevállalja az állatok ellátását, aztán pedig felháborodik, hogy miért kell tehéntrágyát lapátolnia. Őszinte leszek, a bögyömben van a kis csávó, Szaby. És örülök, hogy végül nem egy csapatban voltunk. Számunkra fél nap alatt kiderült, hogy ő nem tud csapatban gondolkodni. A sárgákhoz kerülése után pedig be is bizonyosodott róla, hogy egy munkakerülő, link és közösségromboló fiú” – vélekedik a színész.
Alakul a ház
De még Szaby sem tudta volna elvenni kedvét a farmélettől. „Nem tagadom, voltak nehéz percek, de összességében imádtam a farmon élni: a hideg vizet, hogy telefon, internet és áram nélkül léteztünk. Hogy a tejet nem a boltból hoztuk, hanem fejtük, és nem mikróban, hanem tűzön kellett megmelegítenünk – emlékszik vissza. A nyári kalandból azonban mára a való életbe csöppent, ahol apaként és színészként kell helytállnia, mindamellett, hogy egy lakásfelújítás kellős közepén van. – Szerencsére már látom a fényt az alagút végén. Már ’csak’ a szigetelés és a kertrendezés van hátra – nevet fel, majd őszinte kacaja kissé keserédes lesz, amikor eszébe jut, mindez még mekkora összeget emészt majd fel. De az vigasztalja, hogy már most nagyon szép a ház. – Nagyon családias lett, de ami még fontosabb, hogy a kisfiam, Lacika is imád itt lenni – mondja az elvált édesapa. – Együtt rendeztük be a szobáját is az ő ötletei, kívánságai szerint. Minden úgy lett kitalálva, hogy jól érezze magát, amikor nálam van. És bár rengeteget dolgozom, most is épp az Aranyoskám című darab januári előadásaira készülök, de még így is azt mondhatom: sokat tudunk együtt lenni. A legnagyobb ajándék az az idő, amit vele tölthetek.”
Kiemelt kép: TV2
