Henry Kettner és Kiss Rebeka: „Jövőre talán férj és feleségként karácsonyozunk, az azt követőn pedig szülőként”

Legutóbb a Nyerő Párosban láthattuk őket együtt, ott is kiderült, mennyire egy hullámhosszon van Kiss Rebeka és Henry Kettner.

Kézfogó a toronyban

Mindez bizony nem csak a kameráknak szólt, váci otthonukban is ugratják egymást, megy köztük a kedves adok-kapok, és röpködnek a poénok, miközben kutyájuk, Tofu ide-oda szaladgál köztük. „Főleg Rebekához fut, imádják egymást. Előbb gondol Tofura, mint rám, sőt, reggel a corgi kap elsőként puszit csak aztán én. Szerintem Tofu karácsonyi ajándéka is korábban megvolt, mint az enyém” – viccelődik Henry, Rebeka pedig nem marad adósa: „Ki kap huszonnégy ajándékot, számold csak meg újra, ott van a fa alatt december minden napjára egy-egy meglepetés neked.” Aztán megölelik egymást, váltanak egy puszit, és kezdődhet minden elölről.
Ebből két dolog látszik, egyrészt, hogy Tofuért mindketten rajonganak, másrészt, hogy a szereteten kívül a humor és a jókedv az alapja a kapcsolatuknak és záloga a házasságuknak. Az influenszer augusztusban jegyezte el kedvesét, Horvátországban. „Szerettem volna még magasabb szintre emelni a kapcsolatunkat. Egy játékkal készültem neki, borítékokat kellett nyitnia, amik végül elvezették egy Zadarba szóló repjegyhez. Ott hajóra szálltunk, majd egy kis sziget felé vettük az irányt, ahol a világítótorony tetején, naplementében tettem fel neki a nagy kérdést, ő pedig igent mondott” – meséli Henry.

„Henry, ne nézz így rám!”

Lépésről lépésre haladnak két és fél éve, a lépcsőfokokat pedig karácsonyban is mérhetik. „A korábbiakat ifjú párként töltöttük, majd már egy fedél alatt élve, a mostanit jegyesekként, jövőre pedig talán férjként és feleségként karácsonyozunk. Az azt követőt pedig szülőként” – kacsint egyet Henry, Rebeka azonban megrázza a fejét. „Én szeretnék két-három évet várni a gyermekvállalással, különben is előbb az esküvőt szervezzük meg. Ha minden jól megy, jövőre összeházasodunk, bár még a dátumot nem tűztük ki, helyszínt már néztünk, és persze a menyasszonyi ruháról is van elképzelésem. Igaz, az mindig változik. Kislányként hercegnős, habos ruhát képzeltem el, aztán a szűk, sellőstílusú volt a favorit, máskor meg egy kiskosztüm. Igen Henry, ne nézz így rám, minden lány így van ezzel. Látunk egy filmben egy menyasszonyi ruhát, vagy egy magazinban, és máris változik az elképzelés” – kacag Rebeka, mire vőlegénye nevetve csak annyit mond, neki talán elég lesz tudni a helyszínt és az időpontot, és ott lesz.

„Majd elsüllyedtem”

Akár jegyesekként, akár házasokként ülik majd meg a következő karácsonyt, egy biztos, a családi hagyományokat megtartják. „Egyik ilyen, hogy meglepetést, főleg élményeket ajándékozunk egymásnak és a családnak – mondja Rebeka. – A másik pedig, hogy szenteste mindkettőnk családját meglátogatjuk.” „És ott énekelni is kell – veszi át a szót az influenszer. – Amikor először karácsonyoztam jövendő anyósoméknál, elmeséltem, hogy apunál milyen ciki, hogy csengetnek, aztán elénekeljük a Mennyből az angyalt. Mindannyian szigorú szemmel néztek és közölték, hogy náluk évek óta ez a családi hagyomány. Majd elsüllyedtem… De tiszteletben tartom, és valójában kedves dolog ez, olyannyira, hogy tavaly, amikor Rebekával Finnországban töltöttük az ünnepet, interneten keresztül kellett énekelnünk velük. Vagyis én ültem egy fotelben és nevettem, egyszerűen nem bírom nevetés nélkül énekelni a Mennyből az angyalt.”

Kiemelt képek: Birton Szabolcs, Archív