Mint mondja, nem egyik pillanatról a másikra döntöttek úgy a feleségével, hogy visszavonulnak a nyilvánosság elől. Ehhez kellettek a médiában eltöltött hosszú évek, a megannyi siker, a népszerű életmódprogramja, illetve a második kislányuk érkezése is. És nem tagadja, húsz év pezsgés után már nyugalomra és békére vágyott.
„Mi lett Kasza Tibiékkel?”
Tavaly július óta nem posztolt, nem osztott meg közös pillanatot a feleségével, és a kislányait sem láthatta soha a nyilvánosság. Ennek ellenére Tibi állítja, az elmúlt egy évben aktívabbak voltak, mint valaha, megtalálták a valódi küldtetésüket. „Mi lett Kasza Tibiékkel? Na ez az a kérdés, amibe éjjel-nappal belefutok – kezdi nevetve az édesapa. – Mert bár nem mi ömlünk a bulvárból, és a közösségi oldalunkon sincs rólunk friss kép – mint ahogy arról sem sztorizom, épp mit ebédelek –, ez nem jelenti azt, hogy eltűntünk volna. Egyszerűen máshol kell minket keresni. Velem akár napi három óra hosszára is lehet ’találkozni’, az életmódprogramom zártkörű Facebook-csoportjában reggel és este is élőben jelentkezem. Tény, hogy ez a jelenlét már egészen másról szól, mint anno, amikor elkezdtem a közösségi médiával foglalkozni, az számomra szórakozás volt, baromira élveztem. Aztán egy idő után már kevésbé… Minél többet mutattam magamból, annál több kellett. És ez egy állandó nyomás és megfelelési kényszer az emberen. Ott voltam a kezdeteknél, amikor indult itthon a közösségi média, így pontosan láttam, hogy a korábban még ártatlan, szórakoztató világ hogyan vált évről évre egy csatatérré – magyarázza. – Például tudatosan nem mutatom a gyerekeimet sem, de pár éve még simán posztoltam olyan képet, amin a háttérben látszott Lora Bella kis lába. Nyár volt, nem volt rajta zokni, majd jött is a komment, amiben számonkérték, miért nincs rajta, majd le is oltottak, hogy milyen felelőtlen szülők vagyunk… De ha lett volna rajta, akkor meg az lett volna a baj. Viszont eljutottam oda az életben, hogy senkinek nem akarok megfelelni, csak a családomnak.”
„Több figyelem jut a családomra”
Mint mondja, volt tíz erős éve a közösségi médiában, ami ma már rég nem arról szól, amiért ő lelkesedni tudna. „Megértem, sőt akár még irigylem is azokat, akik továbbra is posztolnak és örömüket lelik ebben. Hiszen én is sokáig lubickoltam benne. Aztán egy idő után fel kellett ismernem, hogy már nem okoz örömöt, sokkal inkább kötelességből vagy megfelelni vágyásból voltam jelen. Vagy az is lehet, hogy minden maradt a régi, csak szimplán megöregedtem. Tudatosan kerülöm a nyilvános eseményeket. És őszinte leszek, ha holnaptól nem ismernének fel az utcán, nem lenne bennem hiányérzet. Holott kimondottan jólesik, ha valaki odalép hozzám, megszólít, és beszélgetünk egy kicsit – teszi hozzá. – A családom megadta nekem azt a teljességet, hogy muszájból már semmit sem vállalok. Nem szeretnék túl csöpögős lenni, de az, hogy jó férj és apa legyek, felülír mindent. Máshova kerültek a hangsúlyok. Az az igazság, hogy teljesen hétköznapi életet élünk, ami másoknak már-már unalmasnak is tűnhet” – mosolyodik el.
Tizenkét éve együtt
„Nem csak azért nem szerepelünk címlapok tucatjain, mert húztunk egy határt, és nem nyilatkozunk, hanem mert nálunk nincs dráma, amit fel lehetne habosítani – folytatja. – Nem áll nálunk két hetente a bál, nem a botrányainktól hangos az utca. Bármilyen hihetetlen, még hangos szóváltás sincs köztünk Mankerrel. Hogy vannak-e nézeteltéréseink? Hogyne lennének! Hisz házasok vagyunk… De van tizenkét év rutinunk abban, hogy hogyan találjunk közös nevezőre. A kedvenc kikapcsolódásunk még mindig a közös séták nagy beszélgetésekkel. És hál’ isten, olyan mederben folyik az életünk, illetve a munkánk szabad időbeosztása miatt sok időt tölthetünk együtt négyesben a lányainkkal. És én imádok édesapa lenni! Azt is imádom, hogy lányaim vannak, akik egyébként egy pillanat alatt képesek levenni a lábamról. Lora Bella már ötéves, Liza Panna pedig júniusban lett egy, és a korkülönbség végett teljesen más figyelmet és törődést igényelnek. A kicsi éppen a járással kacérkodik, mellette résen kell lenni. Lora Bellát meg már minden érdekli, be sem áll a szája, csak kérdez és kérdez. Napközben sokat van velem, bedobjuk a kocsimba a gyerekülést, aztán indulunk is ’bandázni’, ahogy ő mondja. Közben beszélgetünk, szól a zene, apa kedvenc zenéit ritkábban hallgatjuk, többnyire a Jégvarázs szól oda-vissza” – nevet fel jóízűen.
„Nincsenek elkényeztetve”
Az édesapa minden erejével azon van, hogy érzelmi biztonságot és stabilitást teremtsen a gyerekeinek. De nagyon fontos a számára, hogy megtanítsa nekik azokat az értékeket, amivel majd megtalálják a helyüket a világban. „A feleségemmel sosem titkoltuk, hogy nehéz körülmények között nőttünk fel. Biztos vagyok benne, hogy a szívósságom, az akaraterőm, illetve az, hogy bármikor felállok a nulláról, az ebből fakad. Ezt a küzdőszellemet szeretném átadni a lányaimnak, de anélkül, hogy nélkülözniük kelljen. Persze bennem is, mint minden szülőben, ott a kétely, hogy jól csinálom-e, de egy biztos, mi mindent megteszünk ezért. Nincsenek elkényeztetve, de tipikus gyerekek, minden kellene nekik, amit meglátnak a boltban. A nagyobb már érti, tudja, nem kaphat meg mindent. Van saját kis perselye, abba gyűjti a pénzét, néha odahozza, hogy számoljuk meg, mire lenne elég. Lora nagyon jószívű kislány. Ő lesz az, aki biztosan megosztja majd az uzsonnáját a suliban, ha azt látja, hogy az egyik osztálytársa éhes. Erről már sokszor beszélgettünk. Erre különösen érzékeny vagyok, hiszen sráckoromban én voltam ez a kölyök. De visszakanyarodva, eddig úgy tűnik, hogy a nevelésükben jó úton járunk. Ám erről valójában csak 15 év múlva fogunk tudni meggyőződni” – jegyzi meg mosolyogva.
Amerikai oviba is járt a lányuk
Mindig is vonzotta annak a lehetősége, hogy a családjával külföldre költözzenek. A feleségével meg is beszélték, hogy míg a lányaik kicsik, bátran próbálkoznak a kétlaki élettel. „Voltunk már pár helyen két-három hónapot, hogy megnézzük, hogy működik a családi életünk a világ egy másik pontján. Ezek az utak nem a luxusról vagy az ötcsillagos szállodákról szóltak. Béreltünk házat, csakis magunk voltunk, úgy éltük az életünk, mint itthon. Lora Bella még oviba is járt Amerikában, ahova egy pillanat alatt illeszkedett be. Nyelvi problémái nem voltak, hiszen itthon is kéttannyelvű óvodába jár, és ennek köszönhetően ötévesen már gyönyörűen beszél angolul. Ez elengedhetetlen, ha külföldön szeretnénk élni. Azonban ha azt látjuk a lányokon, hogy nem akarnak menni, akkor nem kérdés, maradunk. Az ő boldogságuk az első. Addig is próbálkozunk, még van két év az iskolakezdésig. Szerencsére mi meg bárhonnan tudunk Mankerrel online dolgozni. Nagyon büszke vagyok a feleségemre, nagyszerű sikereket ér el a vállalkozásával, amely a belső és külső női szépséggel foglalkozik.”
„Ez egyfajta missziómmá vált”
Ha a munkáról van szó, a legtöbb időt és energiát már az életmódprogramjába fekteti, amivel fantasztikus eredményeket ért el. „Három hónap alatt 23 kilót fogytam minden erőlködés nélkül, amelyet egy rendszerbe gyúrtam, és megosztottam a nagyvilággal. Túlzás nélkül állítom, hogy életem összes feladata, tapasztalata erre a szerepre készített fel. Ez a módszer így nemcsak rajtam segített, hanem már vagy több tízezer emberen. Összesen száznyolcvanezren vagyunk a program zárt csoportjában, de ez nem pusztán egy fogyókúrás csoport, hanem valódi lelki közösség. Persze fantasztikus, látványos eredményeket osztanak meg a tagok egymással az oldalon, hogy ki hány kilótól szabadult meg a programot követve, de itt az összefogáson és egymás motiválásán van a hangsúly. Itt senki nem bántja vagy bírálja a másikat. Ez a csoport a béke szigete az igencsak viharos közösségi média tengerén. Mentorként, lelki vezetőként, tanácsadóként fogom mindennap a kezüket, vezetem őket az úton, ez egyfajta missziómmá vált. Bármilyen furcsa is, amit mondok, a zenei, a műsorvezetői sikerekhez képest sokkal többet jelent nekem ez a szerep. Büszke vagyok az életmódprogramomra, a csoport tagjaira, a lenyűgöző eredményeikre, és arra, hogy segítik, szeretik, tanítják egymást is. Ami a legfontosabb, hogy csakis szeretetnyelven kommunikálunk, és még ha hihetetlennek is tűnik, erre képes egy 180 000-es közösség – mondja nyomatékosan. – Én tényleg mindennap hálát adok azért, hogy azt csinálhatom, amiben a legjobb vagyok. Hiszem azt, hogy azért tudok ilyen türelmes és odaadó mentor lenni, mert a kislányaim megtanítottak arra, hogy ilyen legyek.”
Kiemelt képek és fotók: Archív
