Már harminc éve annak, hogy Nagy Feró és felesége, Ágnes jelenlegi otthonukban élnek. „Állati jó döntés volt ideköltözni, de nem én döntöttem ezt el, hanem az anyagi helyzetem. Akkoriban ezt engedhettem meg magamnak, de már akkor is az egyik legfontosabb szempontom az volt, hogy nagy legyen a telek” – magyarázta a zenész.
Micsoda illúzió!
„Nálunk a házban a feleségem, a királyasszony az úr, de a kertben én – nevet Feró, de aztán kissé elbizonytalanodik. – Illetve a kertben is kell mindenhez a jóváhagyása, de ott azért néha enged, néha nekem is lehet igazam. Múltkor például olyan virágokkal állítottam be, amiktől kiderült, hogy nem szereti őket, de végül szigorú instrukciók mentén az egyik szegletben hagyta, hogy elültessem őket. Szerencsére elég nagy a kert, így végül is elférünk benne…”
„Elkapirgálok”
De nem csak a feleség osztogat instrukciókat Ferónak. „Az unokák is kiadják ám nekem a parancsokat, amikor itt vannak. Imádják a medencét, ki sem lehet őket robbantani onnan. Kialakítottunk homokozót, és vannak játékok is, hogy megfelelően ki tudjam őket szolgálni – mondja nevetve a nagypapa, akinek édes teher az kicsik után rohangálni. – De a kert nem csak a szórakozásról szól, van veteményes is, úgy tervezem, hogy idén hatalmas paradicsomokat fogok szüretelni. Rendszeresen van valami tennivaló a ház körül. Ebben a forróságban, ha mást nem is, locsolni rendszeresen kell. Ahogy én szoktam mondani: mindennap elkapirgálok kicsit.”
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu
